Mit csináljon olyankor a gyerek, ha az anyja azért nem szereti, mert a gyerek az apjára hasonlít?
Anyum pl tegnap leszidott a mamámnak (ki tudja hányszor csak mamám mindig elhallgatja ezeket), hogy olyan a szemem, mint az apámnak (elváltak már iszonyat régen és anyum gyűlöli őt), olyan “erőszakos” vagyok, mint az apám apja vagy olyat is mondott, hogy “ennek a gyereknek nem lehet parancsolni”…
20 éves leszek, mindent egyedül végzek már, belejöttem a felnőtt életbe és nem tűröm, hogy valaki irányítson. Akit helyre kellene rántani, az az anyám, mivel ő az alkoholista állat. Napi szinten iszik és ribiskedik.
Nem tudok már vele találkozni, különösen ezek után. Valahogyan mindig éreztem azt, hogy a családtagjaim nem tudnak teljesen szeretni engem, amiért külsőre hasonlítok az apámra. Nagyon frusztráló, pedig tetszik a kinézetem. De így már nem tudom.
"Elég durva sztorik vannak..."
Mindenkinek az élete elég durva így vagy úgy. És olyan történetek is vannak itt szép számmal, mint a 18-as. Úgyhogy nem kell belenyugodni, hogy a szülők elrontották valakinek az egész életét. Nem. Él. És ha él, van remény, hogy egyre jobb legyen a helyzet. Minél inkább felnő, annál inkább saját magán múlik, nem a szülein. Aki meg sem születhetett, annak az élete a legdurvább: teljesen ártatlanul eltették láb alól. Mindenki más boldog lehet még.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!