Megőrülök anyámtól, miért csinálja ezt?

Állandóan a 4 éves gyerekemre hárítja a felelősséget, mintha a gyerek dönthetne mindenben.

Sokszor beteg a gyerek és ő szokott rá vigyázni, mert az én munkahelyem nem tolerálja a táppénzt. Tudom, lesz egy csomó válaszadó, aki erre azt fogja írni, hogy ha nem tolerálja, akkor keressek másikat, meg ha már anyámra sózom a gyereket, akkor ne sírjon a szám, de ezeket a válaszokat kihagyhatjuk.

Egyrészt szeretnék valami életképes megoldást, másrészt másik munkahely felénk nincs. Ellenben, a helyemre jelentkező ember akadna bőven. A babysitteren meg éppen anyám sértődött vérig, szóval ez nem rajtam múlik. Ha rajtam múlna, vagy én, vagy egy fizetett ember vigyázna a gyerekre, amikor beteg és nem mehet oviba.

Konkrét példák: többszöri kérésem ellenére is vesz neki üdítőt, édességet. Borzalmas dolgokat adna neki ha nem lennénk itt. De amíg dolgozok, és nem vagyok itt, addig akkor képes napokig azt adni, amit a gyerek "kér".

Pl. olyan fánkot éhgyomorra, ami cukormázas (aminek kb egy felnőtt, 1 egész napi szénhidrát igényének megfelelő mennyiségű cukortartalma van.. de anyámnak mindegy. Amúgy én is anyagcsere beteg vagyok, mert engem is így nevelt fel, jó lesz a gyereknek is úgy, hiszen ő annyira akarta azt enni.)

Ha ezen túl is lépnénk, és mondjuk egyszeri, vagy ritka lenne, akkor ok, de sokszor a kérésem ellenére sem érdekli, és rendre újra és újra uezt csinalja. Amúgy a gyerek eleve nem eszik sokat és még válogat is, de ha még tele is van tolva cukros üccsivel meg dörmi/ropi, akármivel, akkor kb ezeken kívül semmit se eszik meg napokig.

Csomó példát tudok felhozni ami számomra vérlázító, csak egyszerűen nincs kedvem ennyit írni.

A másik nagy kedvencem, hogy minden szart megvesz neki. De tényleg mindent, amit a gyerek kér. Már nem férünk el a lakásban, de még a nyolcvanharmadik gumilabda, a századik plüss, meg a hetvenedik műanyag gagyi legutolsó (nem mellékesen 2 óra alatt széttörő) kisautó, vagy netán a 10 éveseknek való foglalkoztató füzet, az szerinte még kell ide.

Tudom, van akinek a nagyszülő rá se néz az unokara vagy van akinek eleve nincs vagy nem vesz semmit, sajnálom, de higgye el mindenki ez ugyanolyan kellemetlen és mérgező viselkedés, mint az. Néha azt gondolom, tul ár ez és inkább kicsit nagyobb távolságot kellene tartani.

Csak egy példa. A 45nmes lakásba vett egy HASZNÁLT redvás, napszívta, előző tulajnál az udvaron használt csúszdát. Óriási volt és undorító és nem lehetett hónapokig kitenni mert vagy a gyerek hisztizett érte, vagy az anyám játszotta a sértődöttet, hogy azt ő vette. Végül eltört "saaajnos" az a szar.

A gyereknek persze nagyrészt minden addig kell, amíg meg nem kapja. Aztán lesz egy újabb szarunk, amit ide-oda pakolok, kerulgetek.

Ha számomkérem anyámat, hogy mégis minek vette ezt vagy azt meg, a válasz MINDEN ESETBEN az, hogy: "a fiad akarta".

Basszus.. az egy dolog, hogy mit akar egy 4 éves meg az egy másik, hogy mi az amiben eleve hozhat ő döntést. Legközelebb, ha megtetszik neki a boltban az egyik vörösbor üvege és ő abból inna, akkor azt is megveszi? Nyilván nem tenné, de ilyesmiket szoktam neki példaként felhozni, vagy azt, hogy ha legközelebb a gyufaval akar játszani, akkor azt is hagyja neki majd? Mert persze ő azt annyira akarja és a nagyi nem mond neki nemet?

Mégis mi a francért nem érti már meg, hogy nem fogja kevésbé szeretni attól ha néha nemet mond neki?

Ma is megcsinálta a tutit. Egy zsák játékkal akarta hazaküldeni a gyereket (nála aludt) és megmondtam hogy NEM.

Én eddig mindig szépen megmondtam, hogy ezt nem kéne de most eljutottam arra a szintre hogy nem tudok már kedves lenni.

Mit kellene tennem?

Nem szeretném ha nem látná a gyereket, mert szeretik egymást de én már nem bírom ezt.