Nem fogom tovább bírni?

Megpróbálom röviden.

18 vagyok,fiú.

Az emberek nagyon boldognak látnak az iskolában,mert annyira jól megy már,hogy nem mutatom ki az érzelmeim.. de legbelül távoznék innen,de nagyon.

Rohadt szegények vagyunk. 18 év alatt az nem jött össze, hogy legyen egy kis szobám. Nem volt és nincs magánterem.

Soha nem kaptam zsebpénzt sem,a tanulmányi ösztöndíjam is nekik volt.

Kellene pénz, mert ha nem akkor elfog pusztulni az állatkám. De anyám nem enged dolgozni. Ők még nem adnak,mint soha.

Apámmal rohadt sokat veszekednek.. olyanok sokszor,mint az óvodások,de megszoktam.. csak kicsit rossz hajnal 4kor erre kelni,ja meg a cigifüstre ugye.

Legszívesebben itt hagynám a földet,mert meggyőződtem,hogy Isten létezik. Beszélt hozzám.

És elmondta azt is, melyik iskola fog kelleni nekem.

Megkérdeztem tőle, hogy miért nem vesz magához akkor? Hadd legyek vele, ne szenvedjek..

Azt mondta még nem lehet,dolgom van itt lent.

Meg hogy ő szeret és ne féljek.

Örülök, hogy ő szeret de én már mindennap rosszul vagyok,fáj a fejem, szédülök, egyszerűen megutáltam élni.

Ha valami folytán feladom,és meghalok Isten biztos, hogy nem bocsát meg? :'(