Megbuktam volna apaként? Tényleg ennyire rossz apa vagyok? Szerintem jogosan féltem de ő ezt nem érti.

Üdv mindenkinek!

Előre is bocsánat, ha kicsit hosszú lesz, de megpróbálom röviden összefoglalni.

Na szóval a helyzet a következő; az én egyszem 15 éves kislányom a közelmúltban mesélte el nekem hogy együtt van egy fiúval aki 20 éves!! 3 hónapja együtt vannak. Na most felmerül a gyanú, hogy miért csak most mondta el! Mert amit nem mondanak el azt okkal teszik! Csak azt titkolják amivel valami nem oké, amivel valami nem kóser!

Na de mikor ezt elmondta, iszonyú ideges lettem. Nem tudok a tudattal megbarátkozni, és fogalmam sincs mit csináljak. Nagyon kiborultam. Szerintem még ráérne a fiúzással, de biztos vagyok benne, hogy ezzel más szülö is így lenne ! Neki ez még korai. Volt mikor azt hazudta hogy a legjobb barátnőjével találkozik aztán kiderült hogy ezzel a fiúval volt, és akkor így ezekután csodálkozik hogy nem bízok benne. Naponta 12-13 órákat dolgozom. Sokszor csak késő este érek haza, és előfordult már, hogy akkor még itthon sem volt a lányom. Nem tudom olyankor merre mászkált és mit csinált 0-24-ben nem lehetek vele.

A lányom oda van érte és rengeteget veszekszünk, mert nem értünk egyet. Nem tudom mennyire lehet ezt mondani egy találka után de akkor mondjuk "ismerem" a fiút. Tenyérbemászó egy alak ! Tiltom tőle, de suli után nem tudom figyelni, mert mint írtam dolgozom ezért busszal jár haza.

Én nagyon szeretem a lányomat, és mindent megadok neki, de úgy érzem elkényeztettem. Magasról tesz rá, hogy én mit érzek. Csak egyszer érezné azt amit én..Már másképp gondolná! Egy vele egykorút még csak-csak elfogadnék de egy 20 évest eszem ágában sincs!

Nagyon sokat balhézunk, múltkor azt vágta a fejemhez hogy rossz apa vagyok, mindentől tiltom és túlzásba viszem... Talán azért is lett ilyen, mert egyedül neveltem igaz az anyja lelépett. Mindennap egyre távolabb vagyok érzelmileg a lányomtól akaratom ellenére s közben megőrülök.

Hogyan kéne ezt az egészet megoldanom mihamarabb?