Megbuktam volna apaként? Tényleg ennyire rossz apa vagyok? Szerintem jogosan féltem de ő ezt nem érti.

Bocs, de hülye vagy.

"Na most felmerül a gyanú, hogy miért csak most mondta el!"

"Na de mikor ezt elmondta, iszonyú ideges lettem." - hát ezért nem mondta el, te zseni! És miután elmondta, te pedig így reagáltál, rögtön el is könyvelhette magában, hogy nem volt érdemes beavatni téged, ennél személyesebb információkba pedig nem is fog. Minek? Ezért?

"Szerintem még ráérne a fiúzással"

Te még húszéves korában is ezt fogod gondolni, ő viszont most szerelmes, és most vágyik valakire. Szerinted ezt felül lehet írni azzal, hogy "á, még ráérek"? Hol érdekli őt, hogy ráér, mikor most is lehet, és szeretné? A 15 évesek már érdeklődnek a másik nem iránt, amelyik lány nem fiúzik ilyenkor, az is már szeretne.

Tényleg túl idős lehet hozzá egy húszéves, hacsak nem egy érzelmileg későn érő srácról van szó, aki maga is egy 15-16 éves szintjén van. De ha a lányodnak rossz tapasztalatai lesznek vele, majd tanul belőle. Egyébként meg pont hogy egy 15-16 éves fiú is tud a világ legocsmányabb szemétládája lenni, ha csak az hajtja, hogy végre "átessen a tűzkeresztségen" (és sokukat az hajtja). Áh, a lányodnak így is úgy is lesznek bőven rossz tapasztalatai. Mindenkinek vannak, kellenek is, ez az élet. Azt intézted el magadnak, hogy majd ezeket sem mondja el, így abban sem tudsz segíteni, hogy feldolgozza.

"Tiltom tőle, de suli után nem tudom figyelni" - és nem érzed, hogy nevetséges vagy?

Engedd el magad, és hagyd a lányodat tapasztalni. A te dolgod csak annyi, hogy (higgadt!) véleményt mondj (a "hogy képzeled" és a "nem engedem" nem vélemény), és ott legyél, ha segítségre van szüksége, mert bizonytalan, vagy bánatos. Intézkedni? Az nem dolgod.

32/N

16 voltam amikor lett az első párkapcsolatom, 22 éves volt akkor, most pedig a férjem.

Elkell tudnod fogadni azt, hogy a lányod felnő, és ő fog dönteni az életével, testével kapcsolatban.

Én elmondtam a szüleimnek, mert jó kapcsolatunk volt.

Valószínűleg a lányod pont attól tartott, amit most művelsz. Féltheted(jogosan), sőt tilthatod is, de az viszont teljesen felesleges és azzal csak odébb taszítod őt.

Ha a szüleim tiltottak volna, nem tetszett volna nekik akkor se érdekelt volna.

Emellett ne legyünk azért álszentek, nem gondolom azt, hogy te 15 évesen nem "csajoztál".

Én is 14 évesen jöttem össze az első szerelmemmel. Mit értesz az alatt, hogy ráérne? Mire érne rá? Nem tud mellette tanulni vagy szügségszerűen azt jelenti egy tiniszerelem, hogy szexelnek is? Mert nálam egyáltalán nem volt semmilyen negatív hatással az életemre, hogy 14 évesen összejöttem valakivel. És nem is ő volt az első, akivel lefeküdtünk, hanem valaki, 3-4 évvel később.

Amúgy senkit sem érdekel, hogy te nem bízol benne. Az már csak egy következmény. Ő sem bízott benned, mert gondolom félt, hogy úgy reagálsz, mint egy idióta és agyon korlátozod pánikból. Ahogy elnézem, igazolódott ez a félelme, mert nem tudsz kezelni egy pofonegyszerű és természetes helyzetet sem.

Ha nevelted volna korábban, akkor ismernéd és tudnád, milyen értékrendet sikerült átadni neki. Az én apám is ilyen idiótaként viselkedett. Egyedül anyám bízott abban, hogy van magamhoz való eszem és tudom, mit csinálok 14 évesen is. Vajon miért, mert apám helyett is ő foglalkozott velem és pontosan tudta, hogy hogy gondolkodom dolgokról és azt is, hogy mindent elmondok neki, mert tudom, hogy nem leszek érte bezárva a házba, hanem megbeszéljük? Érdemes lenne ezen elgondolkodni...

Egyébként még most szólok: eszedbe ne jusson démonizálni neki a szexet és megszégyeníteni azért, mert kezd nővé válni, ha nem akarsz egy degenerált gyereket magadnak.

25N

" Naponta 12-13 órákat dolgozom. "

" mert egyedül neveltem "

Mindketten tudjuk, hogy 12-13 óra munka mellett nem lehet gyereket nevelni... Nem is ismered a saját lányod, javarészt csak aludni láttad egész eddigi életében.

Édesanyám próbált bekorlátozni, mint ahogyan te most a lányodat. Démonizálta a szexet, lelkileg roncs lettem, aki ilyen tekintetben nem tudja elengedni magát és mindenen agyalok, 120%ot teljesítek mindenhol. Ezt szeretnéd?

Azért kerül távolabb tőled, mert nem azt teszed ami számára a legjobb, hanem azt ami SZERINTED neki a legjobb. A kettő között súlyos határ húzódik, és ha ezt nem veszed észre időben akkor nem fog benned bízni, fenntartásokkal fog kezelni egész életében. Megéri ez? Megéri az, hogy nem engeded tanulni a hibáiból? Szabj határt. Például ha a srácnak fontos a lányod, akkor nem fog neki derogálni, ha egy ideig például azon a településen találkoznak ahol ti éltek, esetleg ha egész napokat vannak együtt, akkor hazaviszi hozzátok a fiút. Ehhez neked nyíltnak kell lenni, kompromisszumokat kötni. Mert a gyerek nem addig felelősség amíg azt teszi amit te megkívánsz tőle, nem addig kell szeretni amíg nincs saját akarata.

Nekem 16 évesen volt az első kapcsolatom, és természetes volt számunkra, hogy gumival védekezünk.

Szerintem 15 évesen a te lányod is elég érett már, hogy vigyázzon magára.

Bízz benne, és akkor ő is bízni fog benned. Mondd el neki higgadtan a félelmeidet, aztán hallgasd meg őt is. Nyílt kommunikációval és egymásra való odafigyeléssel többre mész, mint elutasítással és tiltással.

Ha szereted, bízz benne. Menni fog!😊

Én is annyi voltam, mikor összejöttem egy pasival. Öt évvel idősebb nálam, anyámék utálták, mert tetovált, piercinges volt. De sosem tiltottak. Egyszer kétszer szóúvá tették, hogy ez a srác tönkre teszi az életemet és belevisz a rosszba, de sosem tiltottak. Ma már a féjrem a srác és anyámék is megszerették, mert megismerték és már nem csak a külseje alapján ítélik meg.

Lassan 10 éve vagyunk együtt, és semmi olyan nem történt még, amitől anyámék az elejét rettegtek vele kapcsolatban.