Kiálnátok magatokért ,Vagy halgatnátok?

Régebben sok barátom volt ,de aztán mindegyik kezdett el hagyni. Aztán be jött a karantén amikor már szinte mindenkit elveszítettem és nagyon mély pontra kerültem. A nyári szünet után el kezdődött a suli és 1 barátot sikerült szereznem és még 1 fiúm is lett. Kezdett minden sokkal jobb lenni ,már nagyon jól érzem magamat és a fiúval is sokszor találkozunk és remekül érezzük magunkat. Aztán jöttek a szülők...

Tudom hogy jót akarnak meg minden ,de teljesen elveszik a jó kedvem. Amiért a fiúval sokat találkozom ezért lecsesznek ,de amikor meg keveset mozdultam ki a házból akkor azért csesznek le.

Szóval szabályokat állítottakbe hogy mikor találkozhatunk és hát... Nagyon keveset lehetünk együtt. Ez még talán elviselhető ,de az apukám

olyanokat mond hogy:

„lesz még rajta kívül csomó más pasi"

„minek ölelgeted?"

Stb...

Anyukám meg:

„nem is illetek össze"

„biztos szereted?"

„nem azt mondom hogy ellentétek vagytok egymásnak ,de kb olyanok vagytok hogy te vagy a tűz ő pedig a föld"

Stb...

Lehet hogy most jót akarnak ,de teljesen el veszik azt a maradék örömömet ami van. Lehet hogy most tényleg keveset vagyok otthon,de most melyiket válasszam? Azt hogy otthon feküdjek és nyomkodjam a telefont ,vagy a barátommal el menjünk sétálni és bármi mást csinálni. De őszintén bevalva nagyon lehúznak lelkileg.

Szóval lényegében ti helyettem ki álnátok magatokért és meg mondanátok a szüleiteknek amit kell. Vagy pedig halgatnátok és csinálnátok azt amit mondanak.