Létezik olyan, hogy mérgező szülő vagy nem?
Szerintetek létezik, olyan, hogy valahogyan elcsúszik a gyereknek a személyiségfejlődése valahol és ez amiatt történik amit otthonról hozott?
Vagy ilyen nem létezik?
Összefoglaltam röviden az alapján ami a legésszerűbbnek tűnt
Melyik válaszoló voltál?
Létezik, csak manapság tultoljak az emberek és sok felelősséget ratolnak a szuleikre. Mérgező szülőkrol addig érdemes beszélni, amíg az ember úgy akad el az életben, hogy szakértő segítséget kell már kerni. Az az ember, aki felfedezi H valami félrecsúszott és nem tesz semmit, csak hanyatt dobja magát, ott már kár a szülőket szidni az már csak kifogás, hogy az illető olyan, amilyen - szerintem.
Ezt azért is írtam le, mert sajnos ezen átmentem. Sokáig a szüleimet okoltam az életemert. Felismertem, hogy valami félrecsúszott és utána ezzel megelégedtem, de felfedeztem, hogy minden élet lehetőség a kibontakozasra. Azóta nem tekintek a szuleimre mergezokkent, sokkal inkább ők is elszenvedői egy folyamatnak, viszont én továbbfejlodtem, az én aspektusombol már nincsen mérgező szuloseg.
13
Igen felelősséget kell vállalni az világos, de azt nem tudod milyen módon kell továbblépned a múlton.
Csak az, hogy felelősséget vállalsz magadért, és megmondod magadnak, hogy na most beleadok mindent amit tudok, elkezdek normálisan élni innentől fogva a múltamatól függően az a való életben más mint papíron leírva
A múlton továbblépni tényleg csak bitang erős akarattal érdemes nekivágni másként játszhatod azt, hogy te mennyire független és pozitív vagy de közben ugyanúgy hat rád
13-as vagyok, felreerted kedves kérdező, a múltat megérteni kell, így el tudod fogadni, ami történt, ez egy nehéz és hosszú út.
Én a multambol taplalkozom, mindig mondják, hogy a jelen és a jövő a legfontosabb, de a múlt az, ami megtanít átlépni a hatarainkon. Én nagyon sok határt atleptem, persze van még és a múlt folyton hat rám, de az nem mindegy hogyan. Ez egy "mindset", nehéz atallitani, de az ember javára szolgál.
Én nagyon sokat valtoztam, és jó irányba, tartom ezt az irányt és semmit nem bántam meg, sőt, ha újra kéne szuletnem, akkor szeretném, ha minden ugyanígy történne.
Szóval szummazva: nem léptem át a múlton, megismertem és vele együtt élek tovább
13
Tehát pl ha az apád/anyád nárcisztikus személyiségzavarral kűzd és emiatt károkat okozott benned gyerekkorod óta, akkor felismered, hogy
Ezek a károk gyakorlatilag lehetőséget nyújtanak arra, hogy jobban megismerd a pszichológiát, burkoltan irányt mutatva neked?
És ha nyilvánvalóvá válik, egy ez a helyzet, akkor nyilván távolságot is kell tőlük tartanod és ez is egy lehetőség arra, hogy megtanulj távolságot tartani amit eddig nem tudtál, mivel úgy neveltek, hogy ez nem volt az opciók között
Ebben a tekintetben tényleg kulcsfontosságú a trauma, hiszen a legelemibb kulcshoz eljutsz ami az életedet irányítja, önmagad megismerésének és fejlesztésének a fontosságára, míg akit nem ért semmi, az teljesen jól el lesz az átlagos életével
Erről van szó?
Körülbelül igen, az utolsó bekezdéssel vitatkoznek: mi az átlagos élet?
Mindenkit ér valami, hogy ebből a valamiből mit hoz ki, az a lényeg.
Van akinek nehezebb helyzet adatott, van akinek könnyebb. Az utóbbi is eltolodhat rossz irányba, ugyancsak a jó nevelésbol (amit akkor úgy értem "atlagosnak" velsz?) Merithet rengeteget, hogy jobbat hozzon ki magából.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!