Hol a határ, meddig kelll a szülőnek beavatkoznia a gyermek napi dolgaiba?

Sokfélék vagyunk, nem véletlenül tettem fel a kérdést. Vannak gyerekek, akiknek tényleg kell a segítség, és csak lassan önállósulnak, de legtöbb esetben a szülő tehet erről.

Valamiért a szülő nem akarja, hogy a gyereke hibázzon, pedig a hibák azok, amin keresztül fejlődni lehet. Nem lehet elkerülni a hibát így inkább megcsinál mindent a gyerek helyett. Sőt, sok esetben a felnőtt gyereküket kisiskolásként kezelik, és bizony le lehet szoktatni az embereket az önállóságról.

Nekem borzasztó nagy szerencsém volt, ugyanis a szüleim elég jól érezték a határokat, segítettek, foglalkoztak velem, a mai napig szoros a kapcsoltunk, de hagyták, hogy magamnak intézzem az ügyeket, ők csak felügyeltek és szóltak ha valamiből baj lehet. Másokon viszont látom, hogy olyan ügyekbe avatkoznak be, aminek nem lesz jó vége.

#18, ez így van. A módszer nem mindegy. A szülő a felnőtt az ő felelőssége, hogy milyen módon neveli a gyerekét.

Könnyű azt mondani, hogy megcsinálom helyetted, mert fele idő alatt megvan, majd a fejéhez verni, hogy nem vagy önááló.

A szülő fáradt, nem mennek sehová, majd rásütni a gyerekre, hogy lusta nem mozog.

A szülő leülteti a tv, tablet, telefon elé a gyereket, majd azt mondja, hogy állandóan azon lóg.

Ha a szülő bevállalja a koszos konyhát, foglalkozik a gyerekkel, akkor megtanul főzni.

Ha a szülő elnézi, hogy első alkalommal nem lett tökéletes a porszívózás, sőt szerencsétlenkedés lett belőle megtanul porszívózni.

Ha a szülő, fáradtság mellett is sértálni/sportolni viszi a gyerékét, ez lesz a napi rutinja, és igényelni fogja

Ha a szülő beszélget a gyerekkel, közös programok vannak nem olyan fontos az a tablet. Láttam nem egy fiatalt, aki órákat lógott a telefonján, de bizony ha érdekes volt a program, órákig nem is tudta, hogy hol van. Persze az első unalmas percben előkerült.

Mindent a szülő irányít, és ez roppant kemény munka, de ha ezt nem teszi bele, a gyerek magától nem lesz jó. Ahhoz, hogy egy gyerek jó legyen, tenni kell, nem keveset.

A gyerek bezárkózik, nem mesél. Nos, ha minden második mondatánál le van hülyézve, akkor leszokik róla. Igen, ostobaságokat mond, de nem letorkolni kell, hanem türelemmel meghallgatni és alakítani a beszélgetést. Motanában találkoztam pár tizenévessel, akivel sokat foglalkozott a szülő. Nos, elképesztően értelmesek, ha sok ilyen van köztük, akkor nagyon szép jövő vár ránk.