Megbocsátanátok apukátoknak ha azzal fenyegetőzne hogy megüt? 24/N

Ha nem csapna meg, akkor megbocsátanám, de azért zokon venném, hogy egy 24 évessel szemben is ilyennel fenyegetőzik, főleg ha az illető nő.

Kissé agresszívnak tartom, és kerülném vele a gyakori találkozást.

Tipikus gusztustalan csavarás. :) "jaj meg akar ütni! áldozat vagyok! áldozat vagyok!" - aztán persze megjegyzed, hogy csak pofonról volt szó.

Tényleg járna neked egy-két pofon, már csak ezért. ;)

Viccelsz? Ha szereted apádat, nem hogy megbocsátasz neki, de még csak meg sem haragszol érte.

Ha valójában megütött volna, akkor az véleményes lenne, ugyanis nőt eleve nem ütünk meg, mindegy, hogy a gyereke vagy sem.

Lehet, hogy ez egy szófordulat volt, mérgében mondta, nekem pl. többször kilátásba tették a szüleim, hogy szállanként húzzák ki a hajam, mégsem vagyok még kopasz (sőt, egy száll hajam sem hiányzik ilyen okból), de valahogy éreztem, hogy elértem egy határt, amit nem kellene feszegetni.

A szülő-gyerek kapcsolat nagyon fontos. Most már mind a ketten felnőttek vagytok. Ez ilyenkor egy kicsit átlakul, de a jelentősége nem csökken. Hatalmas hiba lenne ezt elrontanod, mivel felnőtt vagy a te felelősséged is ezt kezelni, és fenntartani. A szüklőknek is szükségük van rád, és neked is rájuk. Persze már/még nem az életbenmaradás a tét, meg tudtok lenni egymás nélkül, de érzelmileg rendkívül fontos a dolog. Sokszor nehzen megy a váltás, nehéz megérteni mindkét félnek, hogy itt már a felnőttek közötti kapcsolatról van szó, de ezt elő kell segíteni, és akkor minden jó lesz.

Nagy ügy, én kapok a szíjjal a szüleimtől, de nem panaszkodok miatta.

16 F

Te jó ég, ezek a válaszok...

Nyilván nem, megmondanám neki, hogy ha csak egy ujjal is hozzám ér, a börtönben fog megrohadni, és megszakítanék vele minden kapcsolatot.

Sokatok figyelmét elkerülte hogy a kérdező bepofázott az apjának.

Tehát: Apák megbocsájtanátok a lányotoknak ha bepofázna nektek?