Valóban én vagyok itt az elsődlegesen hibás? ( részletek lentebb, hosszú lesz, bocs.)

Külön élek a férjemmel, kettesben lakunk abban a házban, amit ő épített, de már az előtt ráíratta az első házasságából származó gyerekeire, megtartva a haszonélvezeti jogot, mielőtt engem megismert volna. Nekem saját lakásom volt, saját külön-külön lakást vettem a két gyerekemnek is, külön kasszán élünk a férjemmel, figyelembe véve, hogy a ház az övé. Ezeket a körülményeket ismeri minden gyerek, az enyémek is, az övéi is. Mégis megkaptam a napokban a férjem lányától, hogy miért kell nekem ennyi cuccot vásárolnom, jobban kellene spórolnom. ( valóban ott maradt az étkező asztalon kb 400E Ft értékű ruhaszámla, de én évi kétszer vásárolok magamnak, egyszer ősszel, egyszer tavasszal, viszont kosztümös, bőrcipős üzleti tárgyalásaim vannak.) Finoman megjegyztem, hogy ezekre szükségem volt, de úgy látja, hogy ki kellene valamit cserélni a lakásban mert elkopott? Kapaszkodjatok meg , ez volt a válasz: nem találja jogosnak, hogy én dőzsölök, inkább adnám neki, mégis csak az apjával élek.:) Meg kell mondanom, nem volt őszinte a mosolyom, de ha valaki ennyire nem látja a realitásokat, akkor azzal mit lehet tenni? Én minden esetre annyit teszek, hogy az apját nem vonom bele a vitákba, erről se szóltam neki, de nem is izgat, hogy kinek mi a véleménye, pedig a volt feleség is egyetért a lányával és üzenget is... ( Eddig ez egy hozzászólásom volt egy posztra, 1-2 órája írtam ki, de a sztori 3 hete történt. Nem gondoltam, hogy az események ma folytatódnak.) Férjem lányának névnapja volt pár napja, akkor felköszöntöttük telefonon és jeleztük, hogy amikor a környékünkön járnak, várjuk őket egy kávéra és átadnánk az ajándékunkat is. ( mi nem mehettünk hozzájuk, ugyanis sose hívnak, ez számukra teher, nekik egyszerűbb, ha ők beugranak akkor, amikor nekik jó.) Két órája jött a telefon, hogy OK-e, jönnének. Mondtuk, hogy OK, várjuk őket egy gyors ebédre és kávéra. Grillezett csirkemell, bulgur, saláta, üdítő, kávé. Az ajándék egy hasított bőr átmeneti dzseki, leárazva 22E Ft-ért. Divatos, szép, az a stílus, amit ő hord, méretben pont jó.(része volt a 400E-s számlának, direkt neki vettem.) A megjegyzés, szájhúzogatva, köszönet nélkül: szép, de jobb lenne az ára, arra jobban rá lennének szorulva. Az apjának fennakadt a szeme, de én mindenhez alkalmazkodom. 2 perc múlva ott voltam 25E Ft-tal, mondván, hogy nincs apróm, költsék, amire szükséges. És azzal a lendülettel eltettem a dzsekit. A pár elment, anélkül, hogy megköszönték volna a dzsekit vagy a pénzt. Majd egy óra múlva telefon az apjának: 38E volt ám a dzseki, annyiról volt 22-re leárazva. Igazán adhattam volna 38E-t is. Na, itt gurult el a gyógyszerem, és megfogadtam:részemről az ilyen ajándékozás befejezve, ezentúl szigorúan maradok a doboz desszert, üveg ital kategóriánál. És amit megfogadok, ahhoz tartom is magam, tehát előre lehet borítékolni a sértődést a párja szülinapján 3 hét múlva.:( A férjem már most ideges, de mondtam, vegyen/adjon, amit akar, nekem elegem van... Valóban változtatnom kellene az elhatározásomon? Meddig/mennyit kell eltúrnöm egy 40 éves, felnőtt családtagtól azért, mert én sokat dolgozom és sokat is keresek?