Elfogadnátok, ha a fiatok ilyen vásárlásmániás lenne?

Nincs semmi baj a fiúval, leírták már többen is. Dolgozik, nem cigizik, nem iszik. A keresetéből 80 ezret elkölt magára, na bumm...

Most fiatal mikor költsön magára ha nem most?

Áldás és átok a családi vállalkozás. Amennyi csodálatos lehetőséget ad a gyereknek, annyi veszélye is van rá, nehéz megtalálni az egyensúlyt. A két végletben vannak, akik ingyenmunkásként vonják bele a gyereket, és vannak, akik "helyet csinálnak neki" a vállalkozásban, valamilyen túl könnyű munkával, túl jó fizetésért, hogy a gyereknek "boldog, gondtalan élete legyen".

Az arany középút a biztos, de megkövetelt munka lenne, biztos, de a munkával arányos mértékű fizetésért.

Szerintem ott rontottátok el, hogy fél munkaidőt dolgoztattok a gyerekkel egész fizetésért. Az viszont jó ötlet volt, hogy legalább eleve félretesztek előle annyit, amennyit kell, mert neki ez így égbőlpottyant pénz, és ha mindent odaadnátok neki, valószínűleg mindet elköltené. Ugyanakkor valahol az is érthető, hogy mivel a "szükséges dolgokra" való félrerakás már általatok megtörtént, így a kezébe adott maradékra már kötetlenül felhasználható zsebpénzként tekint.

A gyerek burokban van az alibimunkával és a szinte ingyen pénzzel, és nem tud magával mihez kezdeni. Egy normális, heti 40 órás munkaidő mellett valószínűleg nem is lenne ideje/energiája ennyi külföldi bevásárlókörútra. Önmagában az, hogy néhány tízezer forintot magára költ, még nem lenne akkora baj, a viszonylag jobb keresetű, önállóan élő felnőttek is sokan költenek magukra ennyit havonta. Mondjuk utazós ruhavásárlása havi 50000 Ft-nál többet elkölteni már bármilyen kereset mellett túl sok.

Egyébként nem az autót kellett volna neki először megvenni. Hanem a lakást. Onnantól meg van oldva, hogy megtanuljon bánni a pénzzel: átköltözik a lakásba, és önálló életet kezd.

Én azzal menteném a menthetőt, hogy átraknám teljes munkaidőbe ugyanennyi, vagy egy kicsit több, de reális (!) fizetésért. Az eddig összegyűjtött tartalékát továbbra is elzárva tartanám, de innentől kezdve megkapná a teljes fizetését (maximum egy kis "rezsi- és kajapénzt" tartanék meg belőle), azzal, hogy a további tartalékképzés az ő dolga. Magyarán olyan helyzetbe kerül, mint bármilyen normális, dolgozó ember. Tegyen félre, amennyit képes. Ahogy beosztja a pénzt, olyan gyorsan lesz lakása.

Aha, álmodban. 250 ezer, amiből 50-et levonsz, meg még 120-at! Ez nem 250 ezres fizetés, hanem 80 ezres! Amiről te beszélsz az béren felüli juttatás és nem a fizetésből vonják le, hanem azt egészíti ki. Nem tudom mióta vállalkoztok, de alap könyvelési dolgokkal nem vagytok tisztában, ez így eléggé gáz.

Egyébként iskolapéldája a fiad annak, hogy miért nem jó családi vállalkozásban dolgozni. Ha a helyében lennék már rég leléceltem volna, mert sem fizetés, sem megbecsülés nincs és már körvonalazódik a klasszikus családi csetepaté is, amiben is a családot a saját vállalkozásuk teszi tönkre, mert képtelen szétválasztani a munkát a családi élettől. Ha ezt így folytatódik, akkor nem sok jót javaslok a jövőre.