Anyám kihasznál! Belepusztulok!?

Anyám egész életében irányította a család életét. Mindig övé volt az utolsó szó. Mindig, minden rajta múlt és nem tűrt ellentmondást. Nárcisztikus, kritikus, lealázó, rosszindulatú, gyanakvó volt. Soha nem merült fel, hogy pszichiátriai eset. Megszoktuk, hogy ilyen és úgy táncoltunk, ahogy... Ebben nőttem fel, már majdhogy nem vettem fel a mindennapos sértegetéseit, időnként még oda is tudott csapni mérgében. Senki sem volt jó neki, aki mellém került, mindenkit elüldözött. Nem hagyta, hogy saját életet élhessek. Végül 30 éves koromban elmenekültem tőle a gyermekemmel együtt. Elköltöztem. Persze akkor is folyamatosan uralta az életünket kicsit távolabbról, mindenbe beleszólt és becsmérelt. Ha valami rosszul alakult, az csak a én hibáimból eredhetett véleménye szerint. Sárba tiporta az énkepemet, közben magát állította piedesztálra. Több éve passziválta magát (ok nélkül) és elvárta, hogy súlyos beteg apám gondozza, aki belehalt. Ez sem zökkentette ki. Jelenleg már 3 éve rám hárult a feladat, hogy ellássam. Minden napom egy kínszenvedés. Gyerekemet egyedül nevelem (neki is köszönhetően), dolgozom és megyek hozzá, hogy lekezeljen, megalázzon, hiszen önmagát nem képes (nem akarja?) ellátni. Egész nap fekszik, nem csinál semmit. Most már a demencia tüneteit is masszívan kezdi mutatni, inkontinens, elhanyagolja magát,csak akkor eszik, ha elé teszik, gyógyszert nem hajlandó beszedni, természetesen az nekem kellene, mert én vagyok a hülye véleménye szerint, neki semmi baja. A házi segítségnyújtóval sem együttműködő, pedig úgy tűnik őt kedveli. Nem tudom magára hagyni, idősotthonba nem akar bemenni én pedig nem tudom meddig bírom még. Mit tegyek?