Miért haragszol a legjobban a szüleidre?

Valaki priviben kérdezte, hogy hogyan piszkáltak bele a gyerekeim életébe.Itt válaszolok, bocsi.

szóval (mint utóbb kiderült)már kiskorukban uszították őket egymás ellen (3 gyerek van) és ellenünk, szülők ellen is. Durván különbséget tettek közöttük mindenben. Jelenetek, verekedések zajlottak a gyerekeim jelenlétében (és itt több diplomás nyagyszülőkről van szó) és azt próbálták bemagyarázni nekik, hogy ez a normális, nem pedig a mi házasságunk, ahol egy hangos szó is ritka. Manipulálták a gyerekeimet pénzzel, hazugságokkal, mindenfélével. Idővel levonták a gyerekek a lényeget, és beszüntették a kapcsolattartást.

Amúgy annyira kíváncsi lennék, hogy akik lepontoztak egy-egy embert, azok miért tették. Nem is feltétlenül publikusan várnék indokot, de pl. engem (2-es válaszoló) érdekelne, hogy 2 ember miért nehezményezte a sztorimat.

És szerintem tök jó lenne ha minden lepontozó írna is arra, akit lepontoz, mert ha megosszuk egymással látásmódunkat, akkor fejlődhetünk empátia szinten, vagy épp a traumákat más színben láthassuk és talán segítene az új nézőpont kicsit a feldolgozásba.

Anyamra azért, mert mikor intézetbe kerültünk inkább az új párját választotta helyettünk,utána is csak 2 hetente egyszer látogatott, a mai napig sem lehet anyának nevezni.

Apámra azért, mert mikor lathatast kervenyezett, mikor már a nagyszüleim magukhoz vették, és nem engedélyezték a látogatást , azt a javaslatot tette, hogy akkor inkább vegyenek vissza az intézetbe.

Anyát valamilyen szinten szeretem, de ott van bennem a tüske. Apa meghalt több, mint 20 éve, undorodom még a nevétől is.

22es: én kérdeztem és semmi gond, hogy nem privátban válaszoltál.

Akinek ilyen szülei vannak, mint Neked, ott ellenség se kell.

Meg legalább a ti gyerekeitek egy idő után átláttak a szitán, mert sajnos van, hogy felnőtt emberek se látják be, milyen mocskok tudnak lenni a szüleik vagy a ti esetetekben nagyszülők.

Nekem is fogszabályzót kellett volna hordanom hamarabb mint rámkerült + gyomorbajos és bőrproblémás voltam olyan szinten, hogy nagyon megkeserítette a gyerekkoromat amiből azóta próbálok talpra állni 15 év után. Elvittek pár emberhez, de nem sok eredménye volt, annyi, hogy pszichés okai voltak. De ebbe már nem mentünk bele, hiszen egy szülő mindig azt gondolja, hogy mivel ő mindent jól csinált, nincsenek pszichés bajok a gyereknél

Magyarul Érzelmi elhanyagoltság tüneteivel küzdöm felnőttként, az egyetlen dolog ami miatt megbocsájtok nekik, annak ellenére, hogy ezekről nem lehet feléjük beszélni, az az, hogy tudom, hogy őket is rengeteg trauma érte és engem csak óvni akartak attól a soktól, a maradék kevéstől már nem sikerült, ami sajnos naggyá nőtte ki magát