Anyám így reagált az unoka kérdésre. Mit gondolnátok ezek után?

Nagyon magadra vetted. És szerintem totál félreértetted.

Nekem inkább az jön le, hogy letámadtak téged, hogy ideje lenne már szülnöd. Ő meg inkább ezekkel a mondatokkal elterelte a témát, hogy ne érezd magad kellemetlenül.

Szerintem lehet viccelődött, nem is gondolta annyira komolyan. Persze még ha komolyan is gondolta, lehet ha tényleg olyan helyzetben lenne, akkor mást mondana. Ha megszületne az unokája és időt töltene vele és látná hogy fejlődik, talán nagyon is örülne.

Vannak olyan emberek, akik nem örülnek előtte, nehezen fogadják el, nem tudják elképzelni milyen lehet, de utána már nagyon örülnek neki és az lenne nekik a természetellenes ha nem lenne.

Anno a haverom anyai nagyanyja mártírkodott, hogy ő csak egy gyereket akart mindig is. No, haverom anyukájával addig packázott, hogy már vagy 5 éve felé se néz és mondta is haverom:"Nos, mama, te mondtad, hogy csak egy gyereket akartál. Megkaptad, remélem, örülsz."

Ha utáltad a gyerekeket mindig is, tényleg ne szülj, mert magaddal is kicseszel. Ma már amúgy is elfogadottabb, ha valaki nem vállal gyereket.

Anyud anno lehet, nem számolt, hogy három gyerekkel még több a felelősség és a kötöttség, visszacsinálni meg már nem tudja. Viszont ha te nem vállalsz gyereket, a tesóid közül még valamelyiknek lehet, így ezért nem is görcsöl az unoka kérdésre, amit valahol lehet is értékelni.

Tizenévesen utáltad a gyerekeket (és gondolom ebből az is következett, hogy te nem akarsz), azóta pedig nem közölted, hogy változott volna a hozzáállásod. Emiatt szerintem úgy gondolta, még mindig nem igazán vágysz gyerekre, és biztosan frusztrál téged, hogy a testvéreid ezzel nyomasztanak, ezért igyekezett ezt a témát letörni, megfordítani.

Örülj neki, hogy komolyan vett téged már tizenévesen is, és hogy az elképzeléseidet figyelmen kívül hagyva nem rágja folyton azzal a füledet, hogy "mikorleszmárunokám?". Másokat ezzel készít ki az anyjuk.

Attól még biztos vagyok benne, hogy örömmel fogadná, ha gyereket vállalnál, már csak a te boldogságod miatt is (már ha akarod azt a gyereket). Egy unokát, a gyerekünk gyerekét pedig nehéz lenne nem szeretni.

Ha esetleg tényleg nem lesz akkora unokamániás vérnagyi, aki a fején pörög az izgatottságtól, azzal sincs semmi gond. Az még nem jelenti azt, hogy ne szeretné, csak azt, hogy az unokán kívül is van élete. Igazából az is inkább jó dolog.