Szülő miért nézi el magának ha hibázik?

Aki a gyerekét hatalmi eszköznek, alábbvalónak tartja, az így csinálja. Pontosan azért teszik, mert nem tekintik egyenrangú partnernek, hanem egy kiszolgáltatott kis lénynek. Illetve gyakran (pont az előbbi dolgok miatt) rajtuk töltik ki a frusztrációjukat. Nem minden szülő ilyen, de nagyon nagy részük. Generáció generációt nevel erre. Borzalmas minta, amit sokszor tudat alatt tanul el az ember.

Te pedig rendes vagy, hogy segítettél annak a gyereknek. Aranyos volt tőled.

1. Ő is ismeri a hibáját, de önmaga előtt letagadja, mert akkor be kellene látnia, hogy ő annyira sem jó, mint amilyen képet alkot magáról. Emiatt is a gyereket bántalmazza. Egyrészt a saját hibáját veri le rajta, másrészt így fegyelmezi, hogy ezt ne kövesse el.

2. A gyereken éli ki, hogy valaki felett hatalma van, ha máshol nincs is neki. Többé-kevésbé erről szól Kosztolányi Dezső "A kulcs" című elbeszélése.

Kifejezetten a kulcs kerdesre reagálva:

A gyerekem 18 éves. 8 éve van lakáskulcsa, amit eddig úgy havonta egyszer minimum benne hagyott a zárban. Anyósom 76, ő hetente felejti el. A férjem 50, őt még nem kaptam ilyenen. Nekem eddig egyszer sikerült. Evidens, hogy a gyerek lesz az, akit figyelmeztetek, figyeljen oda jobban, hiszen -az anyósomat leszamitva- ő az, aki a legtöbbet hibázik. Anyósommal nem tudok mit kezdeni, szenilis, mindent elfelejt. Mostanában a ház különböző reszeire teszek ki papirt "zárd be az ajtót, vedd ki a kulcsot" szöveggel.

A lényeg tehat: ha valaki keveset vagy nem hibázik, azt nyilván nem úgy kezeli az ember, mint azt, aki sokat hibázik. Más kérdés, hogy nálunk nagy gond nem lehet a kulcs kérdésből, mert a hátsó kertén és a hátsó ajtón keresztül közlekedünk, ami utcáról nem látható.

Mondjuk én a saját esetemen se léptem olyan könnyen túl, azóta rendszeresen többször vissza megyek, megnézni, kivettem e a kulcsot.

Ez leginkább abból fakad, hogy sok szülő, ha nem is tudatosan, de lenézi a gyerekét, nem tekinti "egyenrangúnak".

Ennek az "alá-fölé rendeltségi viszonynak" az ugyanolyan esete, amikor a szülő vérig van sértődve és a földtől az égig pattog királydrámát rendezve, mert a gyerek egyszer eljátszotta a szülő bizalmát, közben a szülő a gyerek bizalmát már minimum 100-szor eljátszotta.

Az ilyen szülők a saját frusztrációjukat ugyanúgy a gyereken élik ki. A kulcsos esetnél biztos vagyok benne, hogy anyuka ugyanúgy tisztában volt vele, hogy ő a hibás, de nem volt hajlandó ezt magának beismerni, mert azzal csorbulna a felsőbbrendűsége a gyerekkel szemben, ezért inkább a gyereket cseszi le. Ez egy nagyon toxikus hozzáállás.

Én azt nem értem, hogy egy szülő miért, vagy mi alapján várja el a gyerektől az őszinteséget, ha a szülő maga sem őszinte.