Miért erőltetik a barátnőmnél az egyetemet, ha nem is érdekli és nem is megy neki?

A szülei mindenáron jogászt akarnak belőle, mert hogy átveheti az apjától az irodát később, már a nagyszülei is azon az egyetemen végeztek és hogy a "joggal bárhol elhelyezkedhet".

Én nem tudom, hogy a barátnőmmel mi van, lehet a postás csinálta, de egyáltalán nem egy jogászpalánta... 22 éves, de pl. az étteremben nem mer magának rendelni, nekem mondja, mit kér és én tolmácsolom a pincérnek. De a Wolton, vagy a Netpincéren keresztül sem rendel, ha én nem vagyok itthon, mert hogy "nem akar találkozni a futárral". Ha valahol kommunikálnia kéne, egyedül nem megy oda. Ha nem csúszna, most lenne utolsó éves, tehát jövő ilyenkor akár már tárgyalásra is járhatna, embereket képviselhetne... El nem tudom ezt róla képzelni sem most, sem akár 5-6 év múlva, mert tényleg attól bepánikol, ha olyan szám hívja telefonon, ami nincs elmentve a telefonjába és szalad hozzám, hogy vegyem fel.

2 évet már biztosan csúszik, de most mondja, hogy az egyik tárgyat idén valami elmebeteg prof tartja és abból ő tuti nem fog vizsgázni menni, ha más vizsgáztató nem lesz. De erre szintén épülnek tárgyak, így hiába hozta be, amivel lemaradt, újra tolni fog maga előtt több kurzust...

Stresszel már most, hogy ő hogy fog ennyi mindent megtanulni vizsgaidőszakra, most kezdődnek neki a gyakorlatok, szemináriumok és ő fél, hogy felszólítják, nem fogja tudni, semmire nem emlékszik már a tavalyi anyagokból és hogy ő nem is akar mások előtt beszélni stb. Vizsgaidőszakban napi 3-5 szem Xanaxot szedett, folyamatosan stresszelt, de közben nem tanult. Pl. beosztotta az elején szépen, hogy miből mikor vizsgázik, melyik héten mit tanul, de aztán sose tanult semmit, mert hogy izgul, fáj a feje, fáj a hasa, nem bír koncentrálni, úgyis meg fog bukni stb. A napja egyik része azzal telt, hogy kinézte, mit főzzön, süssön, azzal elbíbelődött délelőttönként, majd délután kezdődött az idegbaj, hogy egész nap nem tanult semmit és már a tanulás gondolatától is fáj a feje, inkább ledől pihenni és majd tanul estétől hajnalig. Ebből persze sosem lett semmi, mert én mit nézek, mivel játszok, jajj az őt is érdekli, vagy átjöttek a barátnői, kitalálta hogy ő még tanulás előtt elmegy futni stb.

A szülei meg annyit mondanak, mikor nekik mondja ezt a "megbukok" szöveget, hogy csak végezze el, ha 10 év alatt, akkor 10 év alatt, de legyen meg a diplomája... Mintha nem látnák, hogy a gyerekük nem erre a pályára termett és valószínűleg az első igazi tárgyalásánál szétszedik a tárgyalóteremben. Saját magáért sem tud kiállni, kerüli a konfliktushelyzeteket, utálja az ismeretlent és leblokkol, ha meg kell szólalnia valahol.

Közben meg azért telnek az évek, és ő folyton lánykérésről, meg gyerekekről beszél, de most hogy tervezzek vele, amikor egyelőre az sem világos, mikor végez az egyetemen?