Szülőktől különélők, ha hazalátogattok, mennyire testálják rátok a feladatokat?

Szerintem alapból az sem normális hogy minden hétvégéteket valamelyik szülőnél töltitek. Alapból ez is probléma lehet mert így ők úgy érezhetik még ha nem is mondják hogy nem váltatok le teljesen.

Persze nem azt mondom hogy 3 havonta 1x kell beszélni velük de ez azért túlzás szerintem.

Nekünk pl mióta elköltöztünk a párommal csak jobb lett a kapcsolatunk a szüleinkkel a távolság miatt (előtte is jóba voltunk de azért több feszültség volt minden apró kis dolgon akár). Így már inkább csak öröm van amikor találkozunk, persze így sem az van hogy soha nincs semmi kisebb vita de sokkal kevesebb.

Mi pl nem tartjuk számon hogy az ünnepen kívül most ebben a hónapban 1x voltunk náluk vagy 2x vagy egyszer sem, hanem ahogy épp jön (általában havi 1-2 szokott lenni de az akkor csak pár óra amíg beszélgetünk) és azon kívül van közös messenger csoportunk ahol tartjuk a kapcsolatot.

Persze ez más abból a szempontból hogy mi nem 220 km-re lakunk hanem kb 15km-re, de szerintem ti is lecsökkenthetnétek havonta - 2havonta 1x ott alvásra + telefonon, messengeren kapcsolattartásra és máris kevesebb feszültség lenne. Ezen kívül máris lenne egy csomó szabadidőtök hétvégén amit együtt és barátokkal tölthettek :D

Szerintem is csökkenteni kellene a szülőkhöz utazás gyakoriságát.

Nálunk amíg apu élt, nem volt gond, mert ő tényleg egy ezermester volt. Amikor meghalt, akkor volt pl egyszer, hogy szélvihar volt, a szél megbontotta a tűzfalat a családi házukban. Anyám elkezdte magyarázni, hogy majd ha megyünk, a férjem azt csinálja meg (értitek, 3 részes kitolós létra kevés lett volna). Állvány meg nem volt, minek tartanánk. Akkor mondtam is neki, hogy a férjem NEM, mert nem szeretnék 35 évesen özvegyasszony lenni. De még utána is komoly harc volt megmagyarázni anyámnak, hogy ezek fizetett szolgáltatások, amit szakember végez el. Különben a férjem burkolhatott volna, parkettát rakhatott volna le nála. (Az egy dolog, hogy mindezt megcsinálta itthon még egész fiatalon, de az idő nekünk is pénz.)

Többen félreértelmezik, hogy mennyit járnak a kérdezőék a szülőkhöz. Nem járnak olyan sokat.

Azt írja, minden hónapban 2 saját hétvégéjük van, mikor sehová sem mennek, a maradék két hétvége közül pedig az egyiken a párja, a másikon az ő szüleit látogatják meg.

Az havi egy hétvége az egyikük szüleinél, és szintén havi egy hétvége a másikénál. Ebben maximum az a sok, hogy egyhuzamban tart péntek estétől vasárnap délutánig.

De ahogy a kérdező írja, ilyenkor nemcsak a szüleit látogatják, hanem ebből az időből szánnak pl a nagymamára és az arra lakó barátokra is. Akkor gondolom a szülők összvissz kb egy-másfél nap. Havonta.

Kérdező, a 25-ös válaszoló vagyok, azt szeretném még mondani, hogy annyival könnyebb helyzetben vagy nálam, hogy a saját szüleiddel van probléma. Így minden jogod megvan rá, hogy felvedd a kesztyűt, és megmondd, hogy nem csináljátok ezt.

"Apa, anya, ne ugráltassatok már, mikor látogatóba jövünk, van nekünk is épp elég saját dolgunk, köszönjük. Egyikünk sem akar 200 kilométert utazni azért, hogy ott még a hétvégéjét is végiggüriztessék vele, akkor inkább maradunk otthon, jobban járunk. Mi sem rángatunk titeket oda magunkhoz, hogy fessétek ki a lakást vagy szereljétek össze a szekrénysort. Ha néha kérnétek segítséget valami olyanban, amit tényleg nem tudtok magatok megoldani, az még elfogadható lenne, persze az is csak akkor, ha előre megbeszélitek velünk. De az, hogy mikor gyanútlanul megérkezünk, puszta kényelemből ránksózzátok a nemszeretem-munkákat a gazolástól a zöldségpucolásig, több a soknál."

Úgyis az lesz a válasz, hogy nektek jobban kell bírni a munkát mert fiatalok vagytok, továbbá így kéne hálásak lenni amiért felneveltek, te meg magyarázhatod, hogy rohadtul el van náluk billenve a mérleg. Össze fogtok veszni mint az állat (különösen annak fényében, hogy apád milyen stílusú), de ne sajnáld, ez kell. Aztán legfeljebb majd ennyit sem mentek, ha nem állítanak magukon. De mielőtt csökkentitek a találkozásokat, világosan meg kell tudniuk, mi bajod.

Fú egyébként az az érvelés nem semmi, hogy "hát ha otthon lenne kertetek, akkor ott se nyírná a füvet?" :D De nincs kertetek, és ennek pont az lenne az előnye, hogy nektek nem kell füvet nyírni. Ez meg nem a ti kertetek. Nem is értem. Vagy apád is lenyírja mindenki más füvét is, azzal az indokkal, hogy úgyis a sajátját is le kéne?

Kérdező elég legyen már a panaszkodásból itt idegeneknek! Most azt kellene meglépned, hogy hónapokig nem mész haza a szüleidhez, aztán ha kérdezik miért nem, akkor mondod, hogy a viselkedésük miatt és elmondod nekik ezeket kb, ahogy itt nekünk. Ha elfogadják elfogadják (ha még látni akarnak), ha nem, akkor nem.

Ha ezt gyáva vagy megtenni, akkor semmi nem fog változni soha! Egy jó barátom is ugyanezt csinálta, hogy több hónapig nem ment haza és a szülei utána lassan elkezdték észrevenni magukat. Anyagilag már gondolom nem függsz tőlük, felnőtt ember vagy, csak fejben is fel kellene nőni és egyenlő félként nézni a szüleidre most már, nem pedig feljebbvalóidként.

#44, +1

Az én anyám se értette. Aztán egy évig rá se nyitottam az ajtót.

Ekkor észbe kapott.

Kérdés nélkül. Átmentünk párommal karácsonyi vendégségbe (26-27 valahogy így)

Ott is aludtunk. Reggel alighogy felkelünk, anyám közli, hogy akkor ők elmennének vásárolni, majd jönnek, addig öcsémre vigyázzak.

Utólag mondtam, párommal mi nek bébiszatyorkodni jöttünk...