Szülőktől különélők, ha hazalátogattok, mennyire testálják rátok a feladatokat?

Én mondjuk alapból nem értem, hogy miért alszik otthon az ember miután összeköltözött a párjával.

Értem én, hogy messze laknak, de pont emiatt nem kellene ebből rendszert csinálni, tehát a havonta 2 hétvégét csökkenteni kellene 2 vagy 3 havonta 1 hétvégére, aztán max tényleg egy ebédre átugrani, ha már mindenképp mehetnéketek van.

Én amióta elköltöztem otthonról talán 2x aludtam otthon a szülőknél ilyen esküvősdi akármi mi miatt az egyszerűség kedvéért, párom nem jött velem, az ő szüleinél sem aludtunk soha.

Nekünk közel laknak, de nem kell náluk semmi ilyesmit csinálni, amikor anyám kifestetett a párommal azt ki is fizette neki. Nővérem párja kertész, ő nyírja a füvet de ő sem ingyen, ugyan úgy kifizetik neki.

Meg is orulnek, ha havi 2 hetveget is nem a sajat otthonomban kellene toltenem. En max 2 havonta mennek, es fozesen kivul semmi nagy munkat nem vennek magamra. Itt most nem arrol van szo, hogy ne segitenek, de nem utazas napjan, mert mi pihenni akarunk. Ha ok annyira nem birnak a picsajukon ülni, menjenek es nyirjak le ok a fuvet. Nem az en hazam, a sajatomat rendben tartom en, nem varom el senki mastol sem.

Volt hogy segitettunk autot butykolni, de ez pl egy ora volt delutan. Nem haltunk bele. De az ilyen fel napos meg egesz napos munkaktol hetvegen engem a hideg raz.

Ha a szuleim, ha nem. Ha anyosek, ha nem.

Azt sem szeretem, ha kinyalják a seggem (extra főzés, mindent helyembe hozás, körülugrálás), mert idegesít. De az ugráltatáson is kiakadok.

Mi mindkettőnk szüleihez nagyon közel lakunk, nekem még nagyszülőm is van. A saját családom szokott időnként kérni tőlem olyan segítséget, amire tényleg rászorulnak, főleg a 90 éves, alig látó, nehezen mozgó nagymamám (gyógyszertár, csekkbefizetés, néhány kilós dolgok pakolászása stb.). Segítek, tiszta sor. Néha a férjemet is megkérik, hogy segítsen valami nehezebb dologban, pl az egyedül lévő anyámtól kihozni a rossz mosógépet. De ez is olyasmi, amire ő egymaga tényleg képtelen lenne, meg nyilván nem valami gyakori eset. Évente pár alkalommal van valami néhány perces vagy pár órás meló. Ő kifesteni például egyedül szokott.

A férjem szülei csicskáztatósabbak, a füvet sem nyírják le maguknak soha. Szerintem ez már pofátlanság. Nem nagyon szólok bele, mert az ő szülei és az ő dolga, de eléggé tele tud lenni a tököm, mikor minden hétvége felét ott tölti, hogy olyan munkákat végezzen el, ami nekik is simán menne, sőt a szabadságait is sokszor erre veszi ki. Volt, hogy egy évben nem tudtunk egy szabad hetet együtt tölteni. 5 közös nap jutott nekünk, pedig ő kétszer két hetet volt egybefüggő szabadságon. De a szülei úgy gondolták, az azért van, hogy akkor pont ráérjen náluk csinálni minden szart.

Visszafelé tizedennyi segítséget sem kapunk. Igaz, nem is kérünk, mert mi önállóak vagyunk. De ha megkérnénk őket, hogy segítsenek nálunk a következő festésnél, nagyot néznének, és nem győznék kihúzni magukat alóla, ahogy a saját festésüknél (amit a fiukkal csináltatnak) sem nagyon akaródzik nekik megfogni még az ecsetet sem, pedig ráérnek.

Azt még értem, ha a bútortologatásban segítséget kérnek, de nem tudnák legalább a hengert ők IS gurigatni a falon, hogy jobban haladjon a dolog, és a férjemnek ne három napot kelljen ott cseszni, hanem csak egyet? Meg hát mégiscsak az ő házuk. (Ja, ez a legjobb, hogy mikor kezdik érezni, hogy túllőnek a célon, akkor azt mondják a fiuknak, hogy "végülis a magadét csinálod" - merthogy egyszer majd megörökli. Hát de baszki, azért most még inkább az övék, nem? Ne tegyenek már úgy, mintha már most sem lenne hozzá semmi közük, hát ők élnek ott!)

Sokszor azt kívánom, bár messzebb laknánk.

Szóval meg tudlak érteni, szerintem igazad van, hogy ezt túlzásnak tartod.

"egyszer nem tudnék csendben maradni és csinálni a dolgom..."

Az első ilyen mondat után közölném, hogy viszontlátásra és biztos, hogy minimálisra csökkenteném az otthonlétet.

"De az, hogy korán kelt és 220 kilómétert vezetett... olyan semmilyen. Van aki 4-kor kel."

Van aki meg már 3-kor kel, sőt van aki meg le sem fekszik mert éjszakázik, Afrikban meg éheznek.