Utálom a párom gyerekét,mert egy életképtelen trehány gyerek 18éves. Mit tegyek?

Sajnos hiába beszélek vele , ő azt mondja másképp szereti őket,a fiát jobban mert ő jobban rászorul a szeretettünkre és még azt mondja ,hogy a lányomat én se szerethettem jobban ,nem kivételezhetek vele,mert a fiának az rossz lenne. De most komolyan ennyire rossz ember vagyok,ha a saját gyerekm jobban szerettem és én azt akarom,hogy neki legyen jó? Tudom hogy rossznak tűnök,hogy így beszélek a gyerekről,de nem ti élitek ezt át mindig ,hogy láttom azt hogy a gyerek megjátsza magát,hogy ő mennyire elesett ,meg elkezd sírni ha az apja rászól,hogy normálisan öltözön fel ne legyen trehány és akkor egyből megkell vigasztalni meg játékot venni mert máskülönben fenyegeti az apját ,hogy többet nem jön hozzá. Ezt meg látja a lány,hogy a bátya mindent elér az apjánál, ő meg fülest kap ha hisztizik valamiért. És csodálkoztok ,hogy haragszok a gyerekre? Persze hogy haragszok rá ,ha én úgy érzem ,hogy direkt csinálja,mintha engem akarna provokolnálni. A lányom meg ha megkérdi hogy ő is játszhat velük boxal akkor az van hogy nem mert te lány vagy menj és babáz. Az apja nem is foglalkozik vele,de a lány rajong érte még így is ,hogy úgy érzi nem szereti. Próbál a kedvében járni mindig , rajzol neki,de megse nézi csak azt mondja rakd le valahova és nyomja tovább a boxot. Ha meg a vacsora nem olyan amilyen ő hiszi megfogja és kiönti és ordibál hogy főzzek mást,hiába van este 9 akkor is neki kell állnom kaját csinálni neki ,mert ő olyankor akar kajálni. Tehát ítéljetek el nyugodtan , nem a pénz miatt voltam eddig együtt vele , mióta a lány megszületett azóta rosszabb a helyzet , ha sírt fel se kelt hozzá, nem vihetem be mellénk az ágyba , inkább a gyerek szobában aludtam egy matracon,higy érezze a kicsi a közelségem. Ha itt a fia akkor is a kicsivel alszok egy ágyban ,ò meg a fiával a mi ágyunkban. A lány sosem aludt még vele, mert a gyereknek nem a szülő ágyában van a helye szerinte. Azért mondom még egyszer nem utálom a fiát ,csak egyszerűen kiborít és haragszom rá és a férjemre is. De nem még mindig a lányomat féltem jobban , hogy ő hogy élné meg azt ha elhagynám az apját és az apja lemondana róla. Szerintem nekem nem tudna megbocsájtani.

Lehet ,hogy ez is benne van. De az anyja mondta hogy ha betölti a 19-et akkor hozzánk költözhet a gyerek. Akkor meg így nem értem. Ugye még idén suliba jár a gyerek ,addig kap utána pénzt az anyja. Nekem nem lett volna bajom ha velünk él a gyerek,lehet más lett volna a helyzet,lehet ,hogy nem így viselkedne ,lehet hogy önállobb lenne. Nem tudom.