Nem akarnak a szüleim elengedni felnőttként?

A segítségeteket szeretném kérni.

Én vagyok a legfiatalabb gyerek a családban, nagy a korkülönbség a testvéreim és köztem. Emiatt amióta az eszem tudom, hármasban éltem anyuékkal. Jelenleg 27 éves vagyok.

Megtaláltam a párom, szeretnénk külön költözni. De félek elmondani otthon.

Eddig bármit mondtam, változtattam az életemen, nem tetszett. Negatív kommenteket kaptam.

Elvárnák, hogy otthon üljek velük amíg élek, és azt gondolták, hogy így is lesz.

Lassan nyugdíjasok, és teljesen rám telepedtek. Mindenben én vagyok ugráltatva, én megyek vásárolni, postára, viszem őket, ahova mennének, bevásárolni stb. (A testévreim nem vesznek ebben részt, szerintem nem is akarnak, meg hát ugye én vagyok otthon...)

Most nincs is autójuk, mert tök kényelmes, hogy én munka után ugrálok nekik. Szeretem őket nyilván, de egyre megterhelőbb.

A párom, egyértelműen látja a helyzetet, és tudom ,hogy őt is zavarja, és azt érzi, hogy kihasználnak engem.

Adódott egy olyan lehetőség, hogy találtunk külön lakást, költöznénk, közben a munkahelyemen is felmondtam, adódott egy jobb lehetőség, ami azzal jár, hogy most nem fognak minden nap látni, és nem is tudom intézni a dolgaikat...

Nem tudom, hogy közöljem velük..

Félek, hogy nagyon kiakadnak.

(Volt olyan, hogy megbeszéltük, hogy vasárnap jövök haza a párom szüleitől, és nem értem haza vasárnap, csak hétfő reggel, és anyám sírt, egész éjjel, meg nem tudott aludni.... Totálisan nekem csinálnak lelkiismeretfurdalást, miközben rosszat nem tettem..) ilyen dolgok vannak.

Valaki tud tanácsolni valamit, hogy ezt hogy lehet kezelni?