Milyen apa az, aki az élettársa hatására nem segíti a mentális beteg fiát? 23/F

Na azzal van a baj, hogy ilyen a hozzáállásod. "Pénzt még nem kapok" felkiáltással nyugodtan beletörődtél, hogy majd kapsz valamennyi pénzt ezért, aztán soha többet nem kell dolgoznod, majd apád eltart.

Terápiára jársz, vagy csak szeded a gyógyszert??

Ne haragudj, de milyen lehetőségeket próbáltál ki eddig? Egy takarítónak például nem kell beszélnie szinte senkivel. Mi lesz így veled 10 év múlva?

Sulyos depresszios voltam, ugy irom neked ezeket: amiket leirtal, azokkal mind lehet egyutt elni, de kell az egyeni terapia, es mellette az ONFEJELSZTES. Ezek nem olyan betegsegek, hogy kapsz ra gyogyszert, es meggyogyulsz. Azzal nem is ertek egyet, h erre jaradekot, vagy rokkantsagit kapj, mert ezek a betegsegek/allapotok akkor tarthatok kezben, ha onfejlesztes utjan igenis haladsz elore az eletben, ELSZ, csinalod a napi rutint. Dolgozni kell, kozossegbe jarni, sportolni. Ha csak fetrengsz egesz nap, attol bem lesz jobb. Sot!

Ugyhogy tessek felallni, es elni az eletet.

Én diagnosztizált bipoláris vagyok, és képzeld, dolgozom. nem várom el hogy eltartsanak. Ez csak lustaság, erőt kell venni magán az embernek és tenni a dolgát. Ha netezni tudsz akkor dolgozni is.

Én se tartanálak el mint ingyenélő.

Nyugodtan megsértődhetsz apádra, meg a nőjére is. De ha lenne egy kicsi eszed, akkor legalább magadnak bebizonyítanád, hogy érsz valamit, és nem a sült galambra várnál. Apád nőjének igaza van. Ha ők folyamatosan eltartanak, azzal csak azt éred el, hogy mindig ilyen életképtelen leszel. Ezer féle munjahely van, ahova eltudnál menni dolgozni. De jobb bűnbakot keresni, mint magadba nézni.

Én epilepsziás vagyok. Semmilyen támogatás nem jár, pedig sokan ténykeg nehezen boldogulnak. Van, akinek napi több rohama is van. Hál istennek, nekem ritka, de ha olyan munkát végzek, akár az életembe is kerülhet. De dolgozom. Sokszor el sem mondom a munkáltatónak, mert így ki venne fel? Szóval, ha akarod, megodhatnád. Akár home officban is.