Hogyan bizonyíthatom be anyámnak, hogy nem loptam el a pénzét?

Újra #10-es vagyok :)

Szerintem is csak afféle "bűnbak" vagy anyád számára, akin levezetheti a belső frusztrációit - a személyes ellentétek mellett. De maga a tény, hogy azért nem olyan jó a viszonyotok, mert te nem olyan lettél külsőleg, amilyennek ő téged akart volna, hogy legyél... hát ez szörnyű dolog szerintem. Minden elismerésem, hogy még szóba állsz vele. A szülőnek egyébként az a dolga, hogy felneveljen (vagy legalábbis megprbáljon mindent megtenni, amit adottságai és lehetőségei lehetővé tesznek), hiszen ezt a felelősséget vállalta akkor, amikor téged is vállalt. Tehát ez bizonyos értelemben véve alap, hogy felnevelt (persze a családok egy részében még ez se történik meg, mint tudjuk), de az is természetes, hogy hálás vagy neki azért, hogy felnevelt. Sajnos egy ember iránti érzéseink soha nem feketék vagy fehérek, nagyon összetettek.

Fura módon nálunk bátyám az, akivel anyámnak sokszor baja volt. Csak itt az a különbség, hogy bátyámmal pont azért voltak összetűzései anyámnak, mert hasonlítanak egymásra - ez a "két dudás egy csárdában"-féle dolog, de anyámnak egyébként is van egy sajátos, és sokszor nehezen elviselhető természete.

Sokszor a bátyám volt afféle bűnbak anyám számára, rajta vezette le a frusztrációit, mert mindig is volt köztük egy alapvető ellentét és így könnyebb volt neki. Amikor még egy háztartásban éltek, voltak oltári nagy veszekedések, sokszor szikrázott a levegő, mikor egy légtérben voltak, de mióta bátyám elköltözött, szépen lassan helyreállt a kapcsolatuk és már jó viszonyt ápolnak egymással - persze ha túl sokáig együtt vannak, és anyámnak sokszor előjön valami régi rossz hóbortja-szokása, bátyám indulatosan reagál rá, mert egyszerűen nem tud másképp reagálni a sok éves rossz kapcsolat miatt - és látom is rajta, hogy sokszor visszafogja magát bátyám, hogy ne szóljon neki a dolgaiért.

De a távolság megszépítette a kapcsolatot. Ha még 1-2 évig húzták volna egymás mellett, akkor szerintem úgy váltak volna el egymástól, olyan érzéssel repült volna ki a bátyám a családi fészekből, hogy soha többé nem akarná látni anyámat.

Az egyébként nagyon erős érv a különköltözés mellett, hogy te vagy a magad ura, nem kell máshoz igazodnod, nem kell más hóbortjait eltűrnöd. Persze felelősségteljes lépés a különköltözés - és kockázatos, ha esetleg nincs biztos állásod -, de én bármennyire is szeretem a szüleimet, már nem akarnék együttélni velük. Imádom a családi házunkat, szeretem a szüleimet, és segítek nekik mindig, amiben csak tudok, de jobb így külön.

Apukád mit szól mindehhez?

Ő pl. nem teszi szóvá anyukádnak, hogy nem egyenlő mércével mér titeket?

Tud erről a lopási vádról? Ha nem, mondd el neki. Ha tud róla, mit szól hozzá?

Ha csendestárs anyukád böszmeségeihez, akkor vele se nagyon érdemes tartanod a kapcsolatot, ha el tudsz költözni.