Gyereknek csak az a jó ha apa és anya együtt van?

Igen, a gyereknek mindkét szülőre szüksége van.

Ha együtt maradtok a pároddal akkor a gyerek érezné a feszültséget köztetek, ami nem jó se neki se nektek.

Ha elváltok, az a gyereknek egy hatalmas trauma (rengeteg embernek a szeméből is látszódik). Na meg ugye akkor általában az anyához kerül és az apa kicsit kikerül a képből, ami szintén nem jó. Azzal meg mondjuk ha elváltok 2 hétig az anyjánál lenne meg 2 hétig az apjánál azzal nagyon összezavarnátok szegény gyereket.

Próbáljatok meg változtatni valamin, hátha jobb lesz a viszonyod a pároddal, a gyerek miatt még egy próbát megér.

Pont ez a 2 hét itt 2 hét ott lenne a legjobb megoldás.

Csak lakjanak ugyanabban a városban és a gyereket ne vegyék ki az iskolájából

Nekem elvaltak a szuleim es semmi bajom nincsen, nem vagyok nyomi, a parkapcsolatom is rendben van es mindket szulommel jo a viszonyom. Nem mondom, hogy nem voltak problemak, de azok foleg apam uj noje miatt, ugyhogy ha elvaltok, ne valami degeneralttal jojj ossze, aki ugy gondolja, hogy sokkal jobban ert a gyerekhez, mint az anyja, es ugy gondolja, amit az anyja csinal az minden szar. Mert emiatt gyerekkent en annyira nem szerettem anno apanal lenni, pedig apaval nincsen baj, de a noje abba is belekotott, ha felemas zokni volt rajtam, meg minden masba is, es persze minden anya hibaja volt szerinte :)

A valassal onmagaban szerintem nincsen gond, attol meg lehet kapcsolatot tartani mindket szulovel, beszeljetek meg, ne utaljatok egymast, akkor nem lesz baja a gyereknek.

Pont ez a 2 hét itt 2 hét ott lenne a legjobb megoldás.

Nem! Gyerekként volt benne részem. Szerencsére a szüleim hallgattak rám, mikor elmondtam, ez mennyire rossz nekem, egy csak három hónapig tartott.

Szia!

A kérdésedre nem könnyű a válasz. Én 30 éves férfi vagyok. A szüleim akkor váltak el amikor én 13 éves voltam. Őszintén nem tudom mi lett volna a jobb. Sajnos apám egész életében csalta anyámat. Még fel is csinált egy nőt, aki ikreket várt, de elvetélt aztán. Nyilván koromból fakadóan próbálták előttem ezt az egész helyzetet úgy csinálni, hogy minél kevesebbet érezzek belőle, de rengeteg veszekedés volt.

Ettől függetlenül engem a válásuk sokkal jobban megviselt, mintha együtt maradtak volna. Onnantól totál egyedül éreztem magam. Mondjuk hozzá kell tennem, hogy 6 évig pereskedtek a bíróságon. Az eddigi családi kép (mert még apám félrelépései ellenére is estéket tv-ztünk együtt, ünnepeket töltöttünk együtt stb) teljesen összeomlott bennem. Egymást szapulták csak. Mindig alkalmazkodni mindenkihez, hogy most ennél a szülőmnél legyek, most a másikkal is tudjak lenni.... Totál kikészített.

Szóval az én szitumtól függetlenül csak a gyerek miatt nem szabad együtt maradni (anyámnak a sok stressz miatt elég sok betegsége lett, köztük daganat is), de arra figyeljetek és tanuljatok az én esetemből, hogy a gyerekkel törődjetek. Szeressétek továbbra is, hogy ő is érezze. 1 éves a gyereketek, így ő neki mondjuk nem fog kialakulni egy olyan kép, mint nekem, így ő talán kevésbé sérül. Szerintem egy gyereknek sokkal rosszabb, ha tizenéves korában válnak el a szülei. ÉN azt javaslom most tegyétek meg, ha már nem lehet megmenteni tényleg.

Ha rossz és javíthatatlan akkor inkább menjetek szét.

Nálam is szar volt a szülők kapcsolata, az kiskormban ilyen jó barátok és lakótársak jellegű(ezért anyámmal voltam egy szobában, apám meg külön), az még jó volt, magánszvérára 12 éves koromig nem is volt igényem, de így utólag meggondolva már akkor is jobb lett volna szétmenni, az sokat megelőzött volna, minimum az anyámmal való kapcsolatom megmentette volna, meg kb minden mást, max az apámmal való jó kapcsolat úszott volna, de az így is. Aztán 12 éves koromban konfliktus lett az, hogy én nem akarok anyámmal egy szobában aludni, apám inni kezdett, állandó szülők közti ordítás, tanulni nem tudtam rendesen, így megtanultam puskázni, mert ha ötösnél rosszabb jegyet hoztam anya veszekedett... És így nem tudtam rendesen megtanulni a tanulást nagyobb anyagokkal hetedik nyolcadikban. Ezzel azóta is küzdök, csak az a baj, nincs erre sok idő, mert ebben a tanévben érettségizek. Aztán valahányszor elpofáztam, hogy menjenek már szét, mert ez így elég kaka, megkaptam anyámtól, hogy csak miattam vannak még együtt, higy nekem jó legyen, mint ahogy minden más konfliktusban hozzám lett ez vágva. Aztán mire elmentem inkább koliba gimisként, apám munkahelyet váltott és letette a piát, azóta olyan mintha lenne egy random idegen, köszönő viszonyban vagyunk, egyébként semmiben nem segít itthon, se főzni (pedig régen szakács volt és mindig azon volt ki, hogy ő jobban főz, mint anyu), se fát vágni, se semmi. Egy fűszálat nem tett arrébb, amikor anyut műtötték, semmiben nem segített még akkor se. De ez persze anyunak nem baj, mert végre nem iszik. Most meg bővült a miért nem megy el apámtól című indokok listája. Mostmár ott van, hogy azért, hogy nekem jó legyen, amíg itthon lakok, meg ennyi év után, meg ő nem akr egyedül lenni, ha elmegyek... Igaz, hogy így apám mellett lesz egyedül...

De semmi baj, megérdemlik egymást. Apámnak mindegy, ő elvan a tv előtt, anyám meg elintéz neki mindent is. Anyám meg nincs egyedül és van mégegy oka sajnáltatni magát.

Ja és amit láttam kapcsolati minta is hatással van rám. Nem merek kapcsolatba kezdeni, mert fingom nincs hogy működik egy egészséges kapcsolat. Félek, hogy ha kaka lesz, akkor úgy fogok viselkedni mint anyám. Ja és évek óta győzködöm magam, hogy ne akarjak gyereket vállalni a későbbiekben, mert mi van, ha tovább adom bármelyik rossz mintát.

Szóval NE maradjatok együtt a gyerek miatt. Látni fogja, higy rossze, idővel titkolni se tudjátok majd, aztán hiába mondod, hogy nem lesz ilyen, de lesz akkora a feszültség, hogy egy gyerekkel való vita közben valaki hozzávágja, hogy csak miatta vagytok benne a rossz kapcsolatban.