Szüleim egész életükben rossz döntéseket hoztak?
Egész életemben azt láttam, hogy a kortársaim szülei nagybetővel ÉLNEK. Utaznak, szórakoznak, vállalkoznak, kockáztatnak, és minőségi időt tölt együtt a család.
Az én szüleim nem vállaltak kockázatot, egész nap bagóért roboltak, mindig csak azt mondták hogy "majd jobb lesz", persze rosszabb lett. Más szülei összegyűjtöttek egy ingatlant a csemetéjüknek, az én szüleim televásárolták a lakást olcsó csecse-becsékkel, szedett-vedett bútorokkal, aztán 2 évente rájöttek, hogy az egész egy sz*r, teljes újraterevezés! Mindent elajándékoztak, és újra berendezték a lakást szedett-vedett túlzsúfolt cuccokkal. Abnormálisan sok pénzt költöttek könyvekre, mondván: "ők felsőbbrendűbb értelmiségiek". Nah, azóta az összes könyv a papírgyűjtőben végezte.
Mindig mindenből az olcsót vettük, aztán garantáltan rövid úton tönkrement, így mindig meg kellett venni utána a minőségit. Így jóval többet költöttünk a haszontalan tárgyakra, mint bármelyik tudatos vásárló.
Persze ilyen mentalitás mellett 0 Ft-tal indultam el ottonról, és azóta is azért dolgozok, hogy legalább egy kis lakás összekaparjak. A kortársaim nagy részének tettek lakást a feneke alá, de nem azért mert annyira gazdagok lettek volna a szüleik, csak élelmesebbek voltak, okosan gazdálkodtak, nem vettek minden nap valami hülyeséget impuzusból. A szüleim közel 30 évig voltak házasok, apám halála után 2 évbe telt, mire eltüntettem a családi házból az összes lomot. Több száz kilót adtam el az első szabad hétvégéimen, aztán belefáradtam, a végén már hulladéktelepre vittem a zsákokat, mert már nem volt energiám egyesével meghirdetni az olcsó vackokat. Egyetlen egy tárgyat sem találtam a hagyatékban, ami egy picit is értékes vagy valaha drága lett volna, nem is volt értük a lomolás során sem.
Én reagálom túl a dolgot szerintetek?
Igen, túlreagálod.
Én minden effélénél fontosabbnak tartom, hogy szerettek-e a szüleid, voltak-e közös programjaitok gyerekkorodban, biztattak-e, dicsértek-e. Volt-e meghitt légkör otthon, ahová jó volt hazamenni. Volt-e otthon humor, vidámság stb.
Ezekről egy szót sem írtál, csak ehhez képest másodrendű dolgokról: tárgyakról, anyagiakról.
Persze ilyen mentalitás mellett 0 Ft-tal indultam el ottonról, és azóta is azért dolgozok, hogy legalább egy kis lakás összekaparjak. A kortársaim nagy részének tettek lakást a feneke alá
Nagyon sokan indulnak nulla forinttal.
És mesélj, melyik az a korosztály, amelyik nagy része kapott lakást.
De nektek legalább családi házatok van, az többet ér, mint egy lakás. Lehet, hogy sok kortársad szülei meg "csak" lakásban élnek.
Jó nagy lehet a ház, ha két évbe telt, mire kidobáltad az összes lomot, próbáld megbeszélni anyukáddal, hogy adjátok el, aztán legyen neked belőle egy kis lakás. Vagy legalább egy pici lakás árának a felét adja már neked oda a pénzből. Neki is elég lesz egy kisebb ingatlan.
Akkor végképp ne hasonlítsd össze a gazdagok életvitelével a tiéteket.
Most elismered, hogy gazdagok az ismerőseitek, az elején nem azt írtad, hogy nem voltak azok.
" A szüleim közel 30 évig voltak házasok, apám halála után 2 évbe telt, mire eltüntettem a családi házból az összes lomot."
És anyáddal mi lett, miután kiürítetted az otthonát?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!