Van itt olyan aki 22 éves kora előtt nem találta a helyét, nem tett a jövőéért, rossz döntéseket hozott, semmit nem ért el, de ez után teljesen meg tudott változni jó irányba?

Igazából már gimnáziumban megjöhetne az esze mindenkinek, legalább 11-12. osztály körül. Ahogy a #2-es is leírta egyetem előtt jó lett volna egy év ami idő alatt úgymond tájékozódsz az életről.

DE a legjobb az lett volna, ha művészettörténelem, énekóra, rajzóra, etika/emberismeret vagy hasonlóan komolytalan tárgyak helyett, VAGY egy külön iskola utáni "szakkörként" pénzügyekkel kapcsolatban tanítanak, vagy Etika helyett érzelmi intelligenciát/pszichológiát, esetleg programozást informatika órán. Volt olyan tanár aki próbálta elmagyarázni hogy mi várható gimnázium után és hogyan kéne beosztani az időt, de egy 15 perces beszélgetésből nem lehet erre felkészülni. Sokaknak pedig óriási segítséget nyújtana legalább nagyvonalakban elmondani hogy mi várható az egyetemen...

(Az is jó lenne, ha 15 éves korba felhívnák a figyelmet pénzkeresési lehetőségekre, diákmukákram esetleg lehetne gimnáziumban is bevezetni az ösztöndíj-rendszert hogy valami motiválja is a diákokat a tanulásra.

Persze már egy ideje van az a kötelező 50 óra "közösségi szolgálati munka"

vagy mi, de a diákok 90% nem veszi komolyan, mert nem mondta el nekik senki hogy miért kéne komolyan venni.)

Én most 22 éves vagyok, passzív féléves egyetemista, 20 évesen fordult velem a világ, közgazdaságtan-ból ajánlott irodalomként Gregory Mankiw: A közgazdaságtan alapjai című könyv volt kiadva, annyira felvilágosított az első előadás, hogy aznap egyetem után sorra jártam a könyvesboltokat hogy valahol megvegyem a könyvet, mire a harmadikban sikerült beszereznem.

Na, a lényeg az hogy addig soha életemben nem hallottam semmit a pénzügyekkel kapcsolatosan, egyáltalán nem tudtam megbecsülni a pénzem, persze volt szociális alapon ösztöndíjam amit mindig félretettem, de nem kezdtem vele semmit.

Jött a nyár és ami volt 350.000Ft-om, mindet elköltöttem könyvekre - és egy tanfolyamra - gyakorlatilag egy könyvmoly lettem, de elsajátítottam a kritikus gondolkodást, gyakorlatilag megvilágosodtam.

Most 22 évesen azon vagyok hogy TDK-t írjak a passzív félévem alatt miközben diákmelózok és Kresz-t tanulok.

Gyakorlatilag kicsattanok a motivációtól és a céltudatosságtól, viszont amit tanultam azt a könyvekből és videókból sikerült elsajátítanom, amit tudtam igyekeztem összeegyeztetni az egyetemen tanultakkal, de őszintén mondom számomra az egyetem nagyobb részben csak időpazarlásra volt jó (gondolom a választott szak miatt is - nagyon rendszertelen), de kell a diploma hogy lehessen egy biztos főállásom.

Ahogy most látom 26 évesen fogok végezni (kihasználom mind a 12 államilag támogatott félévet), közben gyakornokként tervezek elhelyezkedni hogy mire mesterdiploma végére érek már legyen 2 év szakmai tapasztalatom. Emellett kellene egy angol felsőfok és egy német középfokú nyelvvizsga.

Ha ezek megvannak akkor szerintem biztos hogy lesz egy jól fizető állásom 26 éves koromra - már amennyire a lehetőségeimet kitudom maxolni.

Igazából csak azért fejtettem ki így bőven, mert egyrészt nem tudok aludni, másrészt szeretnélek titeket valamennyire motiválni. Rengeteg lehetőség van, még akkor is ha hasonlóan hátrányos szociális helyzetben vagytok mint én. Optimistának kell maradni, el kell képzelni magatokat 5 év múlva egy nem túl naiv énképpel és törekedni arra hogy azt elérjétek.

Ha elég intelligens vagy, akkor meg fog találni egy jó lehetőség. Mindentől függetlenül.

Nekem jelenleg olyan munkám van, amihez konkrétan semmilyen végzettség nem kell és 1,5-szer annyi keresek, mint diplomával lehetne, amit tanultam. Sad.