22 éves koromra azt érzem, hogy teljesen meguntam és belefáradtam az életbe. Lehetséges ez?

Egyszerűen semmihez nincs kedvem, semmi nem tesz boldoggá, semmiben nem látom a szépet.

Egyetemre járok, egy hete végeztem a vizsgákkal, hatalmas nagy kínlódás volt az egész. Attól, hogy egy hónap múlva mehetek a szakmai gyakorlatokra, meg írhatom a szakdogát szó szerint elkap a hányinger.

Társasági életem gyakorlatilag nincs, 1-2 haver van, de őket sem mondanám, hogy azt érzem, hogy a legjobbat kívánják nekem..értitek...nem mondanám igazi mély barátságoknak. AZ életben egyesével el tudok beszélgetni az emberekkel, ha már kicsit többen vagyunk elhallgatok, félrevonulok...fojtónak érzem ha sokan vannak körülöttem. Barátnőm egy volt eddig, annak már 2 éve vége, még mindig érzem a hiányát. Nyilván esélyt nem látok arra, hogy őt pótoljam. Az említett antiszoci életmódhoz és negatív világszemlélethez társul esetemben egy nem éppen kellemesnek mondható külső is...semmiképp sem vagyok egy csajmágnes.

Ezek problémák, viszont ami nagyobb baj talán, hogy már magamat sem tudom lekötni. Számítógépes játékokat nem szeretem, nem is mennek értelmes játékok a gépemen. Youtube videókat néztem régebben de már nagyon nagy időpazarlásnak tartom, hogy olyan emberek életét hallgassam videókban akiket nem is ismerek. Filmeket nem szeretem, 10/9 filmet rossznak találok és aztán mikor találok egy olyat ami talán jó lehet, végül arra is annyit tudok mondani, hogy átlagos. Sorozatokkal is hasonlóan vagyok. Könyveket nagyon hamar megunom. Sportolásnak sem látom már értelmét, magamnak megfelel a kinézetem, másnak meg izmos testtel se kellenék valószínűleg. Könyveket pár oldal után megunom, elálmosodok tőlük. Utazni nem szeretek, pénzem se lenne rá, meg amúgy is...egyedül?

Mi ilyenkor a teendő? Tényleg azt érzem, hogy az élet minden részébe beleuntam.

Köszönöm, hogy elolvastad :).