Elengednétek koliba?

Én mindig kollégista voltam, és nagyszerű volt.

Sokat tanultam ott az életről, az emberekről, a munkáról és a függetlenségről, de elsősorban az volt élvezetes, hogy végre megszabadultam a bántalmazó anyámtól.

Szerintem viszonylag ritka az a gyerek, amelyik 14 évesen felvállalja, hogy önállósodni akar. Kétségtelen, hogy megérne egy beszélgetést kettőtök között, vajon nem előled menekül-e esetleg valamiért, vagy hogy tisztában van-e vele, mekkora felelősség az önálló élet.

De ami még ennél is fontosabb, vajon megfelelő-e neki az az iskola és az a kollégium? Nézted a kollégiumi szabályokat? Megfelelőnek ítéled? Gondolod, hogy a lányod képes lesz betartani, betartja-e akkor is, ha eddig viszonylagos szabadságban nevelted, és ahhoz van szokva?

Az iskola megfelelő-e? Akkor is azt választaná, ha a szomszéd utcában állna, vagy csak azért választja, mert 200 km-re van tőled? Vajon tud-e a lányod önállóan tanulni ott, vagyis FOG-e tanulni, ha nem állsz állandóan mellette, vagy csak egy jó bulit lát abban, hogy a barátnőjével fog együtt lakni, és eszében sem lesz "dolgozni"?

Tisztában van vele, hogy azzal, hogy 200 km-re "költözik", kiesik az otthoni körforgásból, társasági életből, és "elveszti" az otthoni barátait, akiket visszakapni nem fog 4 év után sem, ha esetleg akkor hazaköltözik, mert addigra már mindenki olyan sokat változott a kamaszévek alatt, hogy nehéz lesz visszatalálni egymáshoz; ellenben a kolis barátai nem lesznek állandó figurák az életében, mert azok is hazamennek a gimis évek után?

Kolisnak lenni életforma. Akkor remek, amikor benne vagy, és gyökértelennek, szabadnak érzed magad. Csak a jelenre koncentrálsz.

Én sosem találtam vissza (és nem is nagyon akartam!) anyámhoz, és nem is költöztem vissza hozzá. Gimis és egyetemi kolik után szolgálati lakásba költöztem, és azóta is hálás vagyok a kollégiumoknak, ahol laktam,

de úgy gondolom, nem mindenkinek való.

Lázadásból NEM jó a koli - mert aki lázad, az lázadni fog minden tekintélyfigura ellen.

Buliból NEM jó a koli - mert ott, a suliban is teljesíteni kell, tanulni kell, elvárásoknak megfelelni kell.

Ha a lányod céltudatos, rendelkezik egyfajta érettséggel, és megérti, mi a szabályok értelme, akkor való neki a kollégium, és csodákat tud művelni.

Szerintem üljetek le, és beszéljétek át ezeket a kérdéseket, és beszélj a barátnő szüleivel is, esetleg mind üljetek le, és mérjétek fel együtt, mi az, ami a lányoknak a legjobb.

Drukkolok nektek :)

Na na most akkor te a szülő vagy?

Vagy a gyerek aki iskolába akar menni?

Mert akkor hiába magyarázkodni neked ha a gyerek vagy, csak mèsz a saját fejed után, tökmindegy mit írtak/írnak majd.

Egyetértek az első kommentel. Szerintem is otthonról menekül.

Anno gimibe én is az ország másik végébe akartam járni az otthoni légkör miatt. Nyilván nem engedték meg, így a következő éveket abszolváltuk úgy, hogy alig volt kommunikáció köztünk anyával, majd adandó alkalommal költöztem el a városból. Inkább ingázok a munkahelyemre 50 km-ről, de nem akartam egy városba se maradni a családommal. Érdekes de nővérem ugyanez.

Nincs haragszom rád anyával, de igazán kapcsolatunk sincs egymással. Születés-névnap- egyéb ünnep találkozunk, de hétköznaponta ritkán jut eszembe.

Utólag úgy érzem igazuk votl, hogy nem az ország másik felébe menekülés a megoldás, de kereshettünk volna valami közelebbi, de kolis megoldást. Valószínű jót tett volna a kapcsolatunknak.