Mit tegyek, ha megharagudott apám, mert nem akarok se férjhez menni, se gyereket szülni?

Ha valaki gyereket vállal, akkor bele kell kalkulálnia, hogy az a gyerek esetleg más lesz, mint ahogy a szülő elképzeli. Számonkérni egy másik embertől csak egy kétoldalú egyezséget lehet. Ebben az esetben szó sincs erről, mert a gyerek nem egyezett bele semmibe, az életét sem kérte, így nincsen "generációk közötti szerződés" sem. Egy egyoldalú elvárás az nem szerződés.

A kérdező apja egy primitív boomer, aki megsértődik, ha a gyereke (szerinte tulajdona, meghosszabbítása) más értékrendet vall. Ha a kérdező fiú lenne, biztosan nem nyomasztanák a családalapítással. Amúgy egy párkapcsolatban bizony a nő van kiszolgáltatottabb helyzetben, főleg, ha gyerek is születik. Ha valaki imádja a gyerekeket, és működik a kapcsolat, akkor jó. Ha nem, akkor a nő fog szívni, mint a torkosborz, míg apcinak - ha akarja - kb. ugyanabban a kerékvágásban folyhat tovább az élete. Nem mindenki akarja ezt a kockázatot, és nem mindenki akar szülni sem.

Kérdező, elhiszem, hogy fáj, de örülj neki, hogy egy ilyen ember önként kivonul az életedből. A helyedben ennyiben hagynám, vedd körül magad olyan társasággal, akik annak szeretnek, aki vagy.

Sok sikert kívánok a szakmádban és a magánéletedben is.

#34-es: a gyereket felnevelte, diplomát adott a kezébe. Mi mást kívánhat a gyerek? Ezért minimum köszönet illeti a szülöt.

Ha a gyerek nem úgy él, ahogy a szülö kívánja, a szülö egyedüli joga, hogy eldöntse, hogy hogyan folytassa a kapcsolatot a felnőtt gyerekével. A kötelességét kiválóan megtette már, ezt a kérdező is elismeri, hogy soha nem szenvedett semmiben sem hiányt. Innentől a többi opció.

Én a részemről, ha a gyerekem szándékosan nem vállana gyereket, akkor örökséggel nem támogatnám, inkább olyan valakinek vagy intézménynek adnám, amelyiknek PERSPEKTÍVÁJA van. A gyerekem csak felélné, semmi értelme nem lenne.

Pl egy árvaház vagy hasonló kiváló ötletnek látszik, akkor legalább a pénzemnek valami minimális hasznát venné a jövő generáció.

"Amúgy ha MÁR úgy döntött valaki, hogy gyereket vállal, azok amiket felsoroltál, nem extra dolgok."

Valóban nem ezt a kérdező szülei maradéktalanul teljesítették.

És normál esetben nem azért tartod el a gyereked és taníttatod hogy az orra alá dörgöld, és uralkodhass rajta cserébe."

Uralkodás? WTF?? A kérdező már régóta nagykorú, és a szülei nem csak a törvényes nagykorúságáig támogatták bőkezően, hanem diplomát is adtak a kezébe, a kérdező mondta, hogy szép karrier vár rá.

A kérdező nagykorú, diplomás ember, szabad választása, felelősségteljes döntése, hogy nem teljesíti a szülői elvárást.

Innentől kezdve talán nem dönthetnek úgy a szülei, hogy ez az életviel nem tetszik nekik, nem kívánják támogatni? Jogukban áll.

Értelmes, normális szülő FELTÉTEL NÉLKÜL szereti a gyerekét és nem azért vállalja őt, hogy majd jól az orra alá dörgölje miket tett még érte - aminek többsége teljesen alap, ha valaki önszántából gyereket vállal - és hát ezért cserébe minimum azzal tartozik, hogy szül neki unokákat. Ilyet max valami mentálisan beteg ember vár el, értelmes biztosan nem.

Gusztustalannak tartom az olyat és semmiképpen nem nevezném szülőnek, aki elvárja, hogy a gyereke az ő elképzelései szerint élje az életét, aki ha erre nem hajlandó, akkor olyan dolgokat vág hozzá, mint a kérdezőhöz a nem normális apja, miszerint meg se kellett volna születnie és minek támogatták. Miféle ember mond olyat a tulajdon gyermekének, hogy kár volt megszületned??? És mindezt azért, mert szerencsétlen nem vágyik egy életre szóló felelősségre, nincs kedve éveken át gyerekbőgést és hisztit hallgatni, hónapokig vagy inkább évekig nem aludni stb stb. Ez NEM indok arra, hogy ilyeneket vágj a gyermekedhez!

Ne azért vállaljunk már gyereket, hogy önmagunk mini másává formáljuk, majd jól behisztizzünk, amiért van annak a szerencsétlennek önálló gondolata és elképzelése az életről. Akinek emiatt kell csak gyerek, az szégyellje magát és igen is önző. Ha emiatt megszakítja a kapcsolatát a saját gyerekével, azért egy pillanatig nem kár, menjen csak és legyen büszke magára... Szánalmas, de tényleg.

Szülőként éppen hogy a legjobbat akarod a gyerekednek és nem a szándékosan rosszat, már pedig ha a kérdező egyetlen egy porcikája sem vágyik gyerekre, akkor igen is szándékosan akar neki az apja rosszat azzal, hogy elvárja, hogy ennek ellenére tegye tönkre a saját életét, csak hogy neki jó legyen. Gratula!