Miért kell mindig mindent arra fogni, hogy lógni akarok az iskolából?18

Eddig életem során, általános óta valahányszor lebetegedtem mindig küzdeni kellett anyámmal, hogy gyerünk már el orvoshoz, mert nem vagyok jól. Folyamatosan azzal jött, hogy csak szimulálok és lógni akarok, pedig amúgy max elsőbe, hét, azaz hét évesen próbáltam lógni, de ott is csak azért, mert egy osztálytársam folyamatosan szekált. Aztán ha kiírt az orvos napokig hallgathattam, hogy reméli, hogy örülök a lógásnak, legközelebb biztos nem lesz ilyen.(évi max egyszer hiányoztam betegség miatt, de sűrűbb volt, hogy egyszer se)

Most adódott egy olyan gond, ami miatt lehet karantén lesz nekem, de csak hétfő délután tudnék telefonálni a háziorvosnak. Én meg ezért nem mennék be vasárnap este a kollégiumba, meg hétfő délelőtt a suliba. Anyunak meg be kéne telefonálnia a koliba, mert akkor is ez a szabály ott a házirend szerint, hogy 18 évesnél idősebb esetében is a szülő telefonáljon a kollégiumnak, ha nem megy a diák valamiért. És én inkább mennék biztosra, és addig itthon maradok, amíg a háziorvosom nem mond semmit a helyzetre. Szerintem felelőtlenség lenne nem ezt tenni. (Igazából tüneteim nincsenek a vírusra, viszont kedden voltam vezetni, az oktatóm meg írt nekem, hogy pozitív lett a covid tesztje.... Szóval egyébként nem tudom mit kéne ilyenkor tenni)

És hát anyukám most megint a fejébe vette a hülyeséget, hogy én csak lógni akarok. És ezen megy a vita itthon, mert ő mindig mindent be tud lógásnak.

Komolyan miért kell mindig mindent lógásnak titulálni?