Mérgező szülők?
Sziasztok!
17 éves vagyok.
A szüleimmel soha sem volt fényes a kapcsolatunk érzelmi szempontból, de kezdenek elvadulni a dolgok.
Eléggé biztos vagyok abban, hogy mérgezőek a szüleim, és én is egyre több mentális sebet, problémát gyűjtök össze miattuk az évek során.
Állandó manipulálás folyik itthon, érzelmi zsarolás. A minap apám a következőt fogalmazta meg "menj, keress valami módot arra, hogy a barátodhoz költözz, ide csak akkor gyere ha méltó vagy rá".
Megjegyzem, naponta minimum 1 óra házimunkát végzek (ami kritizálva van minden alkalommal), nem járok sűrűn bulizni, nem hívok át senkit a barátomon kívül (akivel már 2 éves kapcsolatban vagyok) és ha nem hergelnek szándékosan kedves és érdeklődő vagyok.
Sokszor apám köszönés nelkül ér haza, majd lekiabál valamilyen miniatűr probléma miatt amit 2 mozdulattal meg lehet oldani. Elvárja, hogy kerdezgessem, de választ alig kapok, nem hogy még visszaérdeklődjön.
Minden nap megkapom, hogy egy senkiházi szar vagyok és ne gondoljam magam senkinek, főleg ne mellettük.
Mindenben tökéletes viselkedést várnak el, és ha probléma van, azt úgy oldják meg, hogy nem szólnak hozzám, és a testvéremhez.
Beszélgetni nem tudunk rendesen, mivel minden egyes szavamból vita kerekedik, majd úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna egy óra mulva.
Állando megjegyzéseket kapok a testemre, pedig teljesen normális alkatom van, de mégis mindig le vagyok kövérezve.
Utálok itthon lenni, de nem költözhetek még egy évig sehova. Viszont utána pedig tovább szeretnék tanulni, és ha elmegyek, akkor nem tudom hogyan lesz pénzem egyszerre az egyetemre, és a saját magam fentartására.
Tud valaki véleményt, tanácsot mondani?
Bocsi ha hosszú lett. Talán megéri elolvasni. Túl hasonló eset.
A mérgező szülő egy összefoglaló halmaza azoknak a szülőknek, akiknek bizonyos tulajdonságaik vannak, amik különbözők lehetnek.
A te helyzeted rettentően hasonlít a pároméra, ahol az édesanyja is sajnos benne van az ördögi játékban és kapja az ívet, ezért javaslom a "nárcisztikus személyiség zavar"-ra rákeresést, amit hosszan lehet jellemezni, ezért keress rá. A lényege, hogy az ő szülei is ilyenek lehettek, továbbá figyelned kell arra, hogy majd a gyerekeiddel te ne legyél ilyen, ez biztosan menni fog. Tudom, hogy megoldást vársz a helyzetre, rengeteget kerestem én is. Az én szüleim mindig azt mondták (főleg anyám), hogy ha valami probléma van, akkor mindent meg lehet beszélni. Ez itt nem működik, mert lejjebb a kapcsolódó kérdéseknél látom a szembesítéses részt, és ott azt írják, hogy sosem ismernék be, pont mint a nárcisztikusok se ismerik be, hogy azok.
Valószínűleg ott tart a dolog, hogy nem mersz szólni, nem véletlenül kértél segítséget itt. Ha közlöd a problémádat 99%, hogy beszól valamit, de én az a fajta vagyok (anyám jóvoltából), hogy szólok, ha valami nem tetszik, és ezt nyilván kultúráltan kell megtenni. A nárcisztikus szeret ordibálni, beszólogatni stb. amivel a hatalmát, kontrollmániáját, feljebb valóságát éreztetheti mindenkivel (ego növelő), így nehéz megbeszélni bármit is... Sőt a pl. szobádba küld, ha valami nem tetszik neki. Ha nem tud cáfolatot arra amit mondtál, akkor esetleg a hangsúlyba köt bele, vagy hogy ne beszélj vele úgy.
Azt írtad, hogy a barátod megy át max, és hogy mondta költözz oda - gondolom hölgy vagy. Ez azért is érdekesebb, mert az apák másképp láthatják lányaikat, mikor érettebbek lesznek. Undorító dolog ez, és a fiatalabb generáció igyekszik erősen megváltoztatni, de emberét válogatja.
Szóval ha a megbeszélni a problémákat nem megy, akkor az olyan fenyegetőzések, amiket mond neked (btk által megfogalmazott több évnyi szabadság vesztéssel járnak, ezt pár órája olvastam el (zsarolás, kényszerités, becsület sértés stb. [link] ), ezekre én úgy reagálnék, hogy "neked sem kell jönnöd majd az én házamba", "gyerekeimet sem kell látnod, mert ez a magatartás a közelükbe se jöhet". Persze én, akit abszolút nem dobhatnak ki abból a házból, és nem éltem le az életem félelemben elég nagy szájjal mondom ezeket, és lehet csak olaj lenne a tűzre. A barátod fellépése szintén, és tiltanának egymástól. Esetleg a barátod szülei ha tudnának segíteni ebben?
Az egyetemre költözés csak az egyénnek egy ideiglenes megoldás, és magyarországon vagyunk, az önfenntartás, ha nem vagy full gazdag, akkor nehéz és az egyetem rovására mehet, mesterképzésen vagyok már, nagyjából érzem az anyagi helyzetet. Lehet, hogy a testvér kapja meg ezt, ha a nagyobbik lelép, illetve ketten vagytok kettő ellen, persze ha egy fiatal a testvér, akkor megint csak nehezebb, de őt is zavarhatja a légkör.
Összegezve a megoldás: leülni megbeszélni, büntetőtörvénykönyv és börtön ítélet belengetése, + elmondod a rokonoknak, barátoknak hogyan bánik veled - nárcisztikus embereknek számit mások véleménye, mert kell nekik a szeretetük.
Ami még fontos: Te magad.
Akármit mond az kihatással volt, van, lesz. Ha ezt a sok baromságot kapod, egy idő után rögzül fejben, még ha tudod is, hogy nem igazak, az agyad megkérdőjelezheti a racionális gondolataidat, ami által romolhat az önbecsülés, magabiztosság. Amikor kiszabadulsz a tébolydából, akkor fellélegezhetsz kicsit, a körülötted levők remélhetőleg pozitívak lesznek.
Bizonygatást engedd el, soha semmi sem lesz jó apádnak akármit is csinálsz, talán azzal takarózik, hogy a maximalizmusra tanítson, ő csak segíteni szeretne ezzel, amivel jól elcseszi az életed egy részét.
Nem tartozol semmivel sem nekik! Ők akartak gyereket, ha így bánik veled, akkor miért nem vett háziállatot, ezzel csak őt szeretném sérteni, mert nem való szülőnek, továbbá ha bármi sértően hangzik akkor elnézést kérek érte, remélem segítenek ezek az infók.
11-es hozzászóló vagyok
Youtube: Nárcisz Coach - a lefegyverzőssel kezdd
Szia. Nagyon sajnálom. Teljes mértékben meg tudlak érteni mert egy csónakban evezünk. Én amióta az eszem tudom kb 5 éves korom óta állandó széthúzás, veszekedés, manipulálás, érezelmi zsarolás amiben felnőttem. 2014 ben elváltak, apám külföldre költözött én meg maradtam anyámmal aki akkor még elhitette velem, hogy nála jobb helyen vagyok persze holott apám már akkor mondta hogy fiam gyere velem vagy mielőbb költözz el innen mert anyád meg fogja mérgezni az életed. Persze nem hittem neki de mostmár épphogy felnőtt fejjel rájöttem, hogy mindenben igaza volt.
Közösen vettek egy családi házat melyen apám szó szerint mindent meg tudott csinálni de nem ezermester módjára hanem tényleg minőségien. Anyám állandóan szapulta, hogy mekkora szar amit csinál hogy hazaér 4 kor melóból aztán estig be se fejezi itthon a munkát. Lehorda minden szarnak és hazudozott mindenkinek hogy ezt más szakember csinálja nem ő. Akkor apám szeretett meginni néha 1 vagy max 2 sört kb havonta 2x. Anyám kamu borosüvegeket rakott a konyhánkba majd áthívta a barátnőt hogy rá tudja sütni hogy alkoholista és semmirekellő. Kisvárosban élünk szóval mindenkihez eljut minden. Persze elterjedt a pletyka hogy mekkora link ez az ember(apám) akinek ez a sok hazugság annyira fájt hogy majdnem bele is tört. Voltak hülyeségei mint minden embernek de rengeteget foglalkozott velem. Együtt barkácsoltunk, autót szereltünk, polcot csavaroztunk meg számtalan olyan dolgot amit egy kisfiú imàd csinálni. Ekkor anyámat annyira elöntötte a sötétség és a romlott lelke hogy elkezdett érzelmi zsarolni illetve manipulálni, bűntudatot kelteni hogy ne szeressem annyira apám. Odáig jutott hogy amikor apám csak megkért valamire nekem már bűntudatom volt, olyan szinten mérgezte a tudatomat. Nap mint nap megkaptam gyűlölkődve a kérdést hogy apádat jobban szereted mi? Ezt egy 10-13 éves gyereknek. Aztán elváltak mikor 14 voltam. Sokkal rosszabbul éreztem magam mint előtte. A betegsége annyira nagyra duzzadt hogy 15-16 éves koromra már napi szinten átkutatta a szobám, holmijaim, az akkori 2,5 éves kapcsolatomban bemanipulálta a barátnőmet és rajta keresztül nyomozott le hogy hol vagyok, mit csinálok. Közben minden napos érzelmi terror és alázás, hogy téged soha nem fog senki szeretni, a baratnőd is el fog hagyni, kinek kellenél te ?, egy semmirekellő vagy és leszel is, olyan vagy mint a mocsok apád, megbántam hogy nem hagytalak ott a korházban. Kb minden megkaptam ami a csövön kifért. Engem ez annyira megviselt hogy időközönkènt elkezdtem füvezni a társaságommal kb 2 hetente. Teljesen normálisan és nem kontrollvesztett módjára hála istennek. Anyàm megtudta és kb 1 hét múlva felnyomott a rendőrségen. Közben azt hazudta mindenkinek hogy én veszélyes voltam rá meg egy drogos vagyok, persze mindenki elhitte neki egy két kivétellel de nagyon kevés volt de volt olyan ember aki odajött hozzám hogy sajnálja ami velem történik, szégyen vagy nem ott el is bőgtem magam mert annyira jól esett. Kijöttek a rendőrök, úgy beszéltek velem mint egy állattal. Körbeállt 4 kb 2 méteres kopasz, én 176 vagyok és elkeztek fenyegetni hogy most bevisznek és megvernek. Aláztak úgy mint anyám. Utána pár nap korház, majd kihallgattak majd 8 hónapig tartó terápia ahol végig azt mondogatták nekem burkolva, hogy mekkora szemét vagyok hogy így megkeserítem anyám aki köztekintélynek örvendő személy egy neves intézményben. Hogy egy egoista, hálátlan szardarab vagyok. Meg azt hogy térjek meg istenhez és majd ő jó emberré tesz. Erre csak azt mondtam hogy én jó embernek tartom magam csak rossz helyen vagyok épp rossz emberekkel és mellesleg ne beszéljen ő nekem semmilyen istenről. Ezután ki is vágtak azzal az indokkal hogy túl nagy az egóm meg nem vagyok befogadó és nem akarok változtatni. Az anyjuk picsájá.. de őszintén. Miután vége lett ennek hála égnek megkérdeztem anyám hogy miért tette ezt amit tett. Erre csak azt a választ kaptam hogy “jaj hàt nem tudod? Azért mert szeretlek és megóvtalak hogy nehogy nagyobb bajod legyen”. Ezek után màr nem voltak kétségeim hogy egy mocskos szociopata aki abban leli örömét ha szenved miatta a másik. Persze ha a munkahelyen van vagy bárki jön hozzánk akkor felteszi az álarcot és mintha teljesen más ember lenne. Ja azt kifelejtettem, hogy őszinte keresztény aki arra tette fel az életét hogy jó és tiszta ember legyen, legalábbis ezt hiszik az emberek, a valóság meg az hogy tőlem pár évvel idősebb faszikkal fekszik össze úgy hogy erről senki mitsem sejt. Persze mindenki azt hiszi hogy én vagyok egy szar ember olyan mint apám ő meg egy ártatlan mindig mosolygós bárány aki a légynek se tudna ártani akit kihasznált az alkesz volt férje meg ittvan ez a hálátlan nyomorék gyereke. Ha tudnák hogy mi a valóság. Az a legszomorúbb hogy nincs senki akihez fordulhatnék mert a család az szent és az anyàmmal egyáltalán valami bajom van ? Az nem lehet ő adta az èletet meg az anyatejet stb. Olyan nincs hogy nekem valami nem jó. Állandóan a mantra hogy a család szent és sérthetetlen. Hát nagyon nem. Jelenleg arra várok és gyűjtök hogy el tudjak költözni végre és soha ne tudja hová, soha ne lássam többet az életembe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!