Szembesítettek már vele titeket a gyerekeitek, hogy mérgező szülők voltatok/vagytok?

Én nemrég szembesítettem az anyámat. Borzasztó mártír, negatív, energiavámpír, önsajnáló drámakiralynő, aki eldobta a gyerekeit a fa.z meg a büszkesége miatt. Ebben éltem egész gyerekkoromban.

Amikor kiosztottam, annyi volt a válasza, hogy "jó akkor legközelebb nem mondok el neked semmit." Ennyit fogott fel. Nem is érdekel, majd jobban elgondolkodik, amikor egyedül lesz a nyuggerotthonban.

En anyamat azzal, hogy a xaros viselkedese miatt eltaszitja magatol az egesz csaladjat, a gyerekeit es pont olyan lesz, mint az o anyja. Kb 20 eves korom ota vagyok vele ilyen oszinte, mert azota nem fuggok tole anyagilag. Mindent oszinten az arcaba mondok, de max pityereg, es rohan apamhoz hogy mekkora xar vagyok.

Semmit nem fogott fel sajnos a szembesiteseimbol.

Ugyanugy martirkodik, sajnaltatja magat 0-24, es persze csak neki lehet igaza, csak melle lehet allni egy vitaban.

Így van, ahogy 3-as és 4-es írja.

Nálam egyszer negyven éves koromban szakadt a cérna, és akkor beolvastam az anyámnak. Hogy egész életemben csak baszogatni tudott, mindenre csak negatív visszajelzést kaptam, ha valakivel konfliktusom volt (és egyáltalán el mertem mesélni neki), akkor látatlanban is a másikat védte, akit nem is ismert. Érzelmileg elérhetetlen volt, vont maga köré egy falat, én pedig csak vergődtem. Bíztatást, elfogadást, elismerést, szeretetet soha nem kaptam. Hogy soha nem érdekelték az örömeim, bánataim, terveim, céljaim. Hogy mindig kárörömködve nézett mindent, amibe belevágtam, mert úgyis belebukok: Főiskola (elvégeztem, még rá is fejeltem). Gyerekszülés (tündéri, aranyos, okos lányom lett, aki megállja a helyét mindenhol. (Ez még nem minden amúgy, de sorolhatnám itt napestig).

Nem ismerte el, még képes volt rám kenni: "Mert te ez, mert te az..." Na, itt öntötte el a szar az agyamat, hogy negyven év után is még magát védi, és rám verné az egészet, amikor gyerek voltam, neki kellett volna terelgetni az életben. Akkor beleüvöltöttem a telefonba, hogy fogja már fel, hogy szar anya, szar ember, és csak egyet sajnálok, hogy miután férjhez mentem, nem szakítottam meg minden kapcsolatot vele.

Szerintem ő még most is a tökéletességének teljes tudatában van. (Az érdekes most lesz majd, mert apám meghalt, ő meg 150 kilométerre, én pedig nem fogom mozdítani érte a kezemet, ahogy ő sem tette soha értem.)

Így van, mérgező szülő úgyse fog ide írni.

Én is szembesítettem a kontrollmániás, nárcisztikus mártír anyámat, amire persze kiakadt, mártírkodott megint és közölte, hogy ő ilyen és nem fog megváltozni senki kedvéért.

De azóta már meg is szakítottam vele a kapcsolatot, tudjon rá, nem ismerheti meg az unokáit sem, hát így járt. Igyekszem, hogy semmiben ne hasonlítsak rá.