Nem szeretnék panelban élni, ez ekkora probléma?
Lakásvásárlás előtt állunk, a szüleimtől kapom/kapnám. Felét fizeti édesanyám, másik felét apukám.
Már évekkel ezelőtt téma volt ez, amikor érettségiztem. De féltek, hogy nem fog tetszik Budapest, vagy a választott szakom és máshol folytatom, így megbeszéltük, hogy 1 évet várunk a lakásvásárlással. Abban az egy évben nekem lett egy párkapcsolatom, viszonylag hamar össze is költöztünk és így nem volt annyira prioritás a lakásvásárlás.
Most diplomáztam le, és maradok Budapesten. A párommal viszont szétmentünk sajnos még februárban, azóta albérletben lakom ismét (záróvizsgák miatt nem nagyon fért bele az utóbbi hónapokban az, hogy lakásokat nézzek, lakberendezéssel foglalkozzak). Újra szóba került a lakástéma, már aktívan nézelődünk is, egyelőre három van, ami után komolyan érdeklődünk. Itt jön a probléma... Mind a három újépítésű, lakóparki ingatlan, a budai részen. Tehát sajnos eléggé megkérik az árát, ebből itt vidéken már kertes házat tudnánk vásárolni. Viszont egyelőre nekem nincs tervben, hogy hazaköltözzek a szülővárosomba. Jó itt lenni, szeretek itt, de kicsit olyan, mintha megállt volna az élet... Innan minden fiatal csak eljönne, az összes barátom, barátnőm kivétel nélkül Budapesten helyezkedett el, vagy még ott tanul. Állásajánlatot is kaptam már, szóval ez sem lehet rá kifogás.
Az anyám férjének ez viszont nem tetszik, mert hogy az ő lányának elég volt a 11 milliós panel, mi az, hogy nekem a többszöröséért lesz véve lakás. Meg hogy nekem milyen igényeim vannak és térjek már észhez, ilyen stílusban tárgyal velem, mióta anya mondta neki ezt az egészet.
Az ő lánya itt, ebben a kisvárosban helyezkedett el és kezdett dolgozni. Kétfajta ingatlan van: vagy a családi kertes ház, vagy pedig a panellakás.
Nem tudom elképzelni, hogyha valakinek lenne pénze jobb minőségű otthonra, akkor is azt mondaná, hogy nem, menjél szépen panelba lakni, ami kb eszi a pénzt... 23 évesen már azért tudom, hogy mi a fontos nekem egy lakásban, mire van szükségem, mit hogyan szeretek. Egy panel lakás is lehet otthonos hely, de valljuk be, hogy az emberek nem azért költöznek lakótelepre, mert annyira tetszene nekik a lakás elosztása, vagy a burkoló, hanem mert erre futja nekik.
Ráadásul úgy van a nevelőapámnak ekkora szája, hogy ő egy forintot nem tett bele a lánya lakásába sem, mikor elkezdték berendezni a lakást, ott sem kérdezte meg, hogy lenne-e valamire szüksége, vagy akármi.
Mióta kiderült ez a lakásvásárlás téma, azóta idegbeteg, ingerült és anyám fejét próbálja telebeszélni, hogy miért kell nekem budai lakás, mikor itt panelt már 10-14 millióért lehet venni.
Anyám csak elengedi a füle mellett, meg hogy "majd megnyugszik", de látszik rajta az ideg, meg hogy ez mennyire nem tetszik neki. Ráadásul most a meleg miatt hazajöttem kicsit, nem volt kedvem ott maradni Budapesten. De így inkább ülnék ott, minthogy ezt hallgassam minden nap.
Szerintetek hogy tudnám leállítani végleg? Külön kasszán vannak anyával, nem az ő pénze, nem előle veszem el.
Ennyi erővel az oldalon a kérdések 99%-át lehetne törölni, mert szerintem nagyon sok nem életbevágó témát feszeget. Főleg nem a Családi kapcsolatok kategóriában...
Arról nem tehetek, hogy te irigy vagy és fáj neked, ha másnak jobb körülményeket dobott az élet. Mert ez bizony irigység, hiába kezdesz mindjárt hőzöngeni, hogy na te aztán nem vagy irigy és akár minden gyerekednek 2 lakást is vehetnél Budán...
Végigtanultam az eddig életemet, egész "karrierem" során nem volt 4-esnél rosszabb jegyem (még egyetemen sem).
Ez részben a szüleimnek is köszönhető, hiszen ők voltak azok, akik azt mondták, hogy amíg nappali szakon tanulok, a tanulás legyen az első és ne az, hogy hány munkahellyel tudjam magamat és az életemet finanszírozni. Ők biztosították az anyagi részét a dolgoknak, a többi már csak rajtam múlt. Elhiszem, hogy sz.r szembesülni azzal, hogy másnak jobb/könnyebb, de ezt jobb lenne elengedned, mert csak a saját életedet mérgezed ezzel a viselkedéssel, kedves 60-as válaszoló!
Ezek a válaszok jól reprezentálják az elbutult, kicsinyes, irigy magyar társadalmat.
1, Rohadjon meg az, aki szerencsésebb, mint én, és tudják segíteni
2, Az én családomban nem divat egységben gondolkodni, máséban se legyen (kérdező nyilván nem tehet arról, hogy az édesanyja és a nevelőapja közt ilyen a viszony, az elmondottak alapján az ember nem épp egy szorgalmas, egészséges lelkületű, mintakarakter)
3, Ha vannak valakinek igényei, az különbenis hogy képzeli?!?
3+1, Még a kérdést és a korábbi kommenteket se olvassák el, csak fröcsögnek, mert a sárga irigység még a 12. CSOK meg állami szarság után is eszi őket.
Mi közötök ahhoz, hogy más szülő hogy segíti a gyerekét, vagy mennyire támogatja? A saját környezetemből is tudok nem kevés olyan családot (sőt, szerencsére a többségre igaz) ahol a szülők segítenek útnak indítani a gyereket, mert nem azért csinálták, hogy divatból legyen, aztán 20 évesen kidobják a fészekből, hogy tanulj meg repülni kisk*csög. Sőt, ahol nem tudnák ezt megtenni is, a legtöbb esetben a szándék megvan, vagy legalább valami alternatív módon próbálnak segíteni. Milyen szülő-gyerek viszonyok lehetnek azok, ahol abból, ha a szülő segíti a gyereket útnak indulni az életben egyből a követelőzésig, meg a hálátlanságig jutunk, te jó ég, aztán csodálkozunk, hogy ilyen gyerekeket nevelnek ki, akik irigységgel meg rosszindulattal vannak tele.
Arra már kitérni sem érdemes, hogy az 50-60 évvel ezelőtt 30 évre épített panel földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül a legrizikósabb ingatlanbefektetés, ami először fog veszíteni az értékéből ha az ingatlanpiac bedől, de biztosan okosabb döntés lenne egy 25-30 milliós panelt kint a sokadik kerületben megvenni, mint 40-ért egy sanszosan klasszisokkal jobb helyen lévő téglalakást, legyen az új, vagy régi. Legfőképp ha van rá keret.
Az meg, hogy a nevelőapa előző kapcsolatából született lánya az apja hozzájárulása nélkül milyen lakást kapott nem hinném, hogy szoros összefüggésben áll azzal, hogy a kérdezőt az édesanyja és édesapja milyen lakással segíti, ami nekik is befektetés, és sehol nem hangzott el, hogy ők inkább panelt szeretnének venni, sem pedig az, hogy a kérdező a szüleivel ne lenne jó viszonyban.
Na gyertek, pontozzatok le!
Utolsó válaszoló, minden szavaddal egyetértek!
A legjobb, hogy még az anyám is kérdőre lett vonva, hogy miből vesz ő budapesti lakást.. :DDD Még jó, hogy a TAJ-szám, adószám nem érdekli őket. Semmi bántót, vagy rosszindulatút nem írtam le sem a kérdésben, sem alatta a kifejtős résznél. Nem becsméreltem senkit, nem szóltam le senkit. Mégis úgy támadnak nekem, mintha tőlük kérném, hogy fizessék ki a lakás egy részét legalább.
válasza:63, attól, hogy van, még nem szórjuk ész nélkül a pénzt. Munkája egyelőre nincs, fenntartani is a szülő fogja.
Én örülök, hogy a gyerekem nem ilyen. Úgyhogy nincs mit irigyelni, inkább szánom a szüleit. A kérdezőn mit irigyeljek? Akármije lesz, nem dolgozik érte, az ilyent nem irigyli az ember.
Eddig nappali szakon tanultam, az volt úgymond a munkám. Tudom tudom, mindenki egy lusta senkiházi, aki nem dolgozik minimum napi 10 órát 16 éves korától kezdve.
Szeptembertől dolgozom, főállásban. Most diplomáztam le, elég jó eredményekkel a hátam mögött.
De még ha a szüleim fizetnék az utolsó wc-papírt is, amit elhasználok, szerintem ahhoz sem lenne sok közötök! :)
válasza: válasza: válasza:Budai oldalon venni egy 1,5 szobás lakást nem pénzszórás hanem remek befektetés. Ha a kérdező szülei megengedhetik maguknak akkor tegyék meg.
Mi is vettünk, diplomaosztóra megkapja. Addig meg ki van adva. Ettől még lesz miért megdolgiznia az életben.
válasza:Nem volt semmiféle királynői , meg fellengzős attitűd a kérdező válaszaiban.
Vajon miért látják ezt bele olyan sokan?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!