Nem szeretnék panelban élni, ez ekkora probléma?
Lakásvásárlás előtt állunk, a szüleimtől kapom/kapnám. Felét fizeti édesanyám, másik felét apukám.
Már évekkel ezelőtt téma volt ez, amikor érettségiztem. De féltek, hogy nem fog tetszik Budapest, vagy a választott szakom és máshol folytatom, így megbeszéltük, hogy 1 évet várunk a lakásvásárlással. Abban az egy évben nekem lett egy párkapcsolatom, viszonylag hamar össze is költöztünk és így nem volt annyira prioritás a lakásvásárlás.
Most diplomáztam le, és maradok Budapesten. A párommal viszont szétmentünk sajnos még februárban, azóta albérletben lakom ismét (záróvizsgák miatt nem nagyon fért bele az utóbbi hónapokban az, hogy lakásokat nézzek, lakberendezéssel foglalkozzak). Újra szóba került a lakástéma, már aktívan nézelődünk is, egyelőre három van, ami után komolyan érdeklődünk. Itt jön a probléma... Mind a három újépítésű, lakóparki ingatlan, a budai részen. Tehát sajnos eléggé megkérik az árát, ebből itt vidéken már kertes házat tudnánk vásárolni. Viszont egyelőre nekem nincs tervben, hogy hazaköltözzek a szülővárosomba. Jó itt lenni, szeretek itt, de kicsit olyan, mintha megállt volna az élet... Innan minden fiatal csak eljönne, az összes barátom, barátnőm kivétel nélkül Budapesten helyezkedett el, vagy még ott tanul. Állásajánlatot is kaptam már, szóval ez sem lehet rá kifogás.
Az anyám férjének ez viszont nem tetszik, mert hogy az ő lányának elég volt a 11 milliós panel, mi az, hogy nekem a többszöröséért lesz véve lakás. Meg hogy nekem milyen igényeim vannak és térjek már észhez, ilyen stílusban tárgyal velem, mióta anya mondta neki ezt az egészet.
Az ő lánya itt, ebben a kisvárosban helyezkedett el és kezdett dolgozni. Kétfajta ingatlan van: vagy a családi kertes ház, vagy pedig a panellakás.
Nem tudom elképzelni, hogyha valakinek lenne pénze jobb minőségű otthonra, akkor is azt mondaná, hogy nem, menjél szépen panelba lakni, ami kb eszi a pénzt... 23 évesen már azért tudom, hogy mi a fontos nekem egy lakásban, mire van szükségem, mit hogyan szeretek. Egy panel lakás is lehet otthonos hely, de valljuk be, hogy az emberek nem azért költöznek lakótelepre, mert annyira tetszene nekik a lakás elosztása, vagy a burkoló, hanem mert erre futja nekik.
Ráadásul úgy van a nevelőapámnak ekkora szája, hogy ő egy forintot nem tett bele a lánya lakásába sem, mikor elkezdték berendezni a lakást, ott sem kérdezte meg, hogy lenne-e valamire szüksége, vagy akármi.
Mióta kiderült ez a lakásvásárlás téma, azóta idegbeteg, ingerült és anyám fejét próbálja telebeszélni, hogy miért kell nekem budai lakás, mikor itt panelt már 10-14 millióért lehet venni.
Anyám csak elengedi a füle mellett, meg hogy "majd megnyugszik", de látszik rajta az ideg, meg hogy ez mennyire nem tetszik neki. Ráadásul most a meleg miatt hazajöttem kicsit, nem volt kedvem ott maradni Budapesten. De így inkább ülnék ott, minthogy ezt hallgassam minden nap.
Szerintetek hogy tudnám leállítani végleg? Külön kasszán vannak anyával, nem az ő pénze, nem előle veszem el.
Hogy merül az fel bárkiben is, hogy nem tudja fenntartani, mikor írta, hogy végez az egyetemen és szeptembertől dolgozni fog.
Nem verte magát a jegyeire, egyszerűen közölte, hogy nem a napot lopta, hanem tanult.
Az, hogy a szülők kinek mikor, milyen értékben adnak bármit is, az egyéni megítélés és döntés dolga.Magánügy. Azért mert neked akkor adták, amikor, az nem egy követendő irányelv. Az, hogy hogyan áll a panelhoz, szintén magánügy. Bár az igazság az, hogy anno az állam az égető lakásínség miatt húzatott fel gyorsan, olcsón elkészülő lakótelepeket a tömegeknek, kvázi tömegszállást. És ez soha nem jelentette a minőség csúcsát.
Nem vertem magam semmire, fel sem hoztam volna azt, hogy hamarosan dolgozni fogok, vagy hogy jó eredménnyel végeztem az egyetemen. De mikor megkapom, hogy mekkora büdös semmirekellő vagyok, azt nem fogom hagyni szó nélkül. Ráadásul a fogalmazásból, stílusból következtetve valószínűleg olyan ember hord le mindennek, aki egyetem közelében még csak véletlenül sem járt.
Tudom tudom, csendben hunyászkodjak meg, és tűrjem, ahogy mocskolnak, hiszen "SzÓLáSsZaBaDsÁg VaN"... Aha, hogyne.
#116, Tudom tudom, csendben hunyászkodjak meg, és tűrjem, ahogy mocskolnak, hiszen "SzÓLáSsZaBaDsÁg VaN"...
Aham. És amikor a nevelőapád beléd áll, miért nem nyitod ki a szádat? Miért csak itt, a hozzászólókkal tökösködsz?
Nyilvánvaló, hogy provokálásból íródott a kérdés, hogy lássuk: te mekkora istenkirályság vagy/leszel a budai kéróddal.
Akkor legyél istenkirály, amikor a pótfaterral szemben fölveszed a kesztyűt, és ne itt, arctalanul ugassál vissza.
egyszerűen nem értem, miért kell regény ehhez a kérdéshez.
Sziasztok, a szüleim vennének nekem lakást, de anyu párja bele akar szólni. Szerintetek van hozzá joga? Hogyan építsük le?
Ennyi.
Senkit nem érdekel, és a kérdés szempontjából totálisan irreleváns, hogy egyetemet végeztél, milyen eredménnyel. Hogy lenézed Pestet, hogy együtt éltél egy év után a pasiddal. Az is, hogy a pasi lánya ott maradt, ahol korábban élt. Mindezek csak arra jók, hogy magadról mesélhess, őket meg eláztasd. Fú, igénytelen, panelban él, és ráadásul ott, ahol semmi nincs, mert neki ez is elég. Az megvan, hogy anyádnak is elég volt?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!