Korai volt elköltöznöm?
19 éves lany vagyok, nagyjabol 2 honapja koltoztem el a szuloi haztol. Szerencses helyzetben vagyok mert tudnak tamogatni anyagiakkal a szuleim, szoval esetemben a penz nem volt donto szempont a koltozes soran, a lelki resze a dolognak viszont annal inkabb.
En vagyok a legkisebb gyerek, a novereim mar mind elkoltoztek, igy a szuleim utolso gyereke is “kirepult”. Ez mindenkepp nagy nyomast helyez ram, felek nehogy maganyosnak erezzek magukat holott tudom hogy boven van igy is dolga mindkettejuknek.
Ugyanakkor nagyon kozel van a lakas ahova koltoztem ezert nagyon sok idot toltok a szuloi hazban is, minden nap hazajarok, amikor csak tehetem igyekszem idot tolteni a szuleimmel es segiteni nekik amiben csak tudok. Megis van bennem egy nyomaszto erzes, hogy talan tul korai, hulyen hangzik de meg nem akarok felnoni, olyan szep gyermekkorom volt, hogy nem akarom meg elengedni..tudom hogy a legtobbeknel az anyagiak jatszanak a legfobb szempontot az elkoltozesben es sokan azert maradnak otthon az egyetem ideje alatt is, de megis elgondolkodtato hogy az osszes korombeli baratnom meg a szuleivel el, atlagosan olyan 23 evesen koltoznek az emberek es talan jobb is ugy..
Nagyon szeretem a csaladomat, nagyon szep eletet biztositottak/biztositanak nekem es nem arrol van szo hogy ne tudnek onallo lenni, de ugy erzem hogy lehet hogy meg korai, meg nem jott el az ideje.
Mit gondoltok? Masban is megvan ez az erzes? Van valami megoldas?
Én egyetem miatt költöztem el. Tömegközlekedve 3 óra volt az út, így csak hétvégén jártam haza. Egy évig élveztem. Nem éreztem korainak. Aztán második évben valami megváltozott. Minden egyes alkalommal, mikor vissza kellett utazni a fővárosba, sírtam. Nagyon. Nem bírtam irányítani... Úgy éreztem, hogy valakinek baja fog esni és nem leszek ott segíteni. Viszont titkoltam mindenki előtt ezeket az érzéseket, kimaxoltam a hétvégéket a szüleimmel. Inkább éjszaka tanultam, alig aludtam, hogy napközben velük tudjak lenni. Aztán rá fél évre anya rákos lett és elment. Ma már azt gondolom, hogy előre érezhettem a bajt. Nem egyszer fordult velem elő hasonló, öcsém boszorkánynak hív🙃 (pl közeli rokon halála után álmomban elbúcsúzott tőlem, pedig még nem is tudtam, hogy távozott, vagy mamim stroke-ja előtt végtelen késztetést éreztem, hogy felhívjam, mert éreztem, hogy baj van..)
Nem lehet, hogy esetleg félsz, hogy nem lesznek veled örökké? Ha így érzel és teheted, nyugodtan költözz haza, nem ciki. Vagy az is lehet, hogy még nem értél meg a külön életre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!