Költözés másik városba - valóban menekülés lenne?
28 éves nő vagyok. Apa nélkül nőttem fel, anyámmal és anyai nagymamámmal. Mindketten az egyedüllétet választották, ezért sokat támaszkodtak egymásra, és sajnos rám is, korán kellett felnőnöm, nem lehettem gyerek. A problémák mindig közösek voltak, és a megoldásban mindenkinek ki kellett venni a részét, nekem is, tinédzserfejjel is.
Korán rájöttem, hogy én nem szeretnék így élni. Hálistennek meg is tudtam valósítani, mivel van egy jól működő házasságom, az első gyermek is lassan érkezik. Hosszú munka, évek terápiája van abban, hogy érzelmileg leváljak a női őseimről, többször kinyilatkoztattam feléjük, hogy tartsák már tiszteletben a határaimat, ne várjanak el tőlem dolgokat, hogy én majd a családom félreteszem miattuk. Ők sajnos ezt elvárják, ahogy azt is, hogy minden sz.r problémájukat én oldjam meg. Próbálom húzni a határokat, ha 5ször elmondtam szép szóval, 6odszorra már nem tudom szépen, mégis, azt érzem, nem vesznek komolyan és nem tartják tiszteletben a kéréseimet.
Már nem érdekel, hogy mit gondolnak és mit sem. Lenne egy lehetőségünk, férjem munkája miatt 100 km-el arrébb költözni. El is fogunk költözni. Én szeretem azt a várost, ahova megyünk, régebben már jártam ott, és később én is könnyebben találnék ott munkát, mint ahol jelenleg élek. Nem utolsó szempont az, hogy nem kell a mérgező anyám és nagyanyám közelében élnem.
Amikor megemlítettem ezt a pszichológusomnak, ő azt mondta, hogy ez a részemről menekülés. De ezt olyan lesajnálóan mondta, hogy magam is meglepődtem, lefagytam. Olyan volt, mintha azt éreztette volna velem, hogy nem tudom megoldani máshogy ezt a problémát, mintha azt sugallta volna, hogy gyenge vagyok, hogy nem vagyok képes arra, hogy helyben megoldjam a dolgokat, mindenképp menekülni - költözni akarok.
Kérdem én, ez tényleg akkora probléma lenne? Ha menekülés is, nem észszerűbb belátni, hogy harcolni képtelen vagyok már velük, mert változásra képtelenek, inkább arrébb megyek egy kicsit az országban, hogy meglegyen a lelki békém nekem és a családomnak?
Annyira elbizonytalanított, hogy megmondom őszintén, gyenge alaknak érzem már magam, hogy nem tudom megoldani, nem tudom elérni, hogy békénhagyjanak a felmenőim. Tökre örültem a lehetőségnek addig, amíg nem kaptam ezt a lesajnáló megjegyzést a pszichológusomtól...
válasza:Na, ezért kell valóban JÓ pszichológust keresni. Nem ilyen kóklert, akihez te jársz.
35 éves koromig próbáltam a tesóm kóros túlsúlyát megoldani(aki mellesleg manipulatív, nárcisztikus és kóros hazudozó)Rengeteg problémát okozott. Akkor hívta fel rá a figyelmemet a pszichiáter, hogy nem kell nekem fejjel nekimenni minden falnak, ha ki is tudom kerülni.Kudarcként éltem meg a kikerülést, de nyugodt lett az életem, és be kellett látnom,hogy a saját egészségem érdekében ki kell kerülnöm a tesómat a problémáival együtt.
Ugyhogy lehet, hogy menekülés, de mint megoldás tökéletes arra, hogy megvédd a magad és családod életét , lelkibékéjét az állandó negatív hatásoktól.
válasza:
válasza:Szerintem azért mondta, mert ezt külön hangsúlyoztad, hogy így szerencsére távol kerülsz a mérgező rokonaidtól.
Mert ha azt írod, hogy a férjednek ott lesz munkája, és oda költözik a család akkor valószínűleg azt mondta volna hogy ez természetes.
Nem az a baj, hogy menekülsz bár amiket leírtál általánosságok voltak, hogy családi problémát közösen oldotok meg. A rokonaid múltbeli hátterét nem ismerjük, vagy a család többi tagja nárcisztikus? Az azért nem mindegy, akkor megértem hogy menekülsz, de mivel nem tudni, hogy most melyik is így passz.
Viszont ha lehetőséget adtak neked arra, hogy tanulj, és nem vertek, nem nyaggattak, hogy dolgozz, és nem bántalmaztak verbálisan se akkor nem érteném, de így se mivel ezek az összefoglaló irományok csak azt sugallják, hogy nehéz helyzetbe volt az édesanyád és a nagymamád, és emiatt nem akart egyedül döntést hozni, hanem megkérdezett minden családtagot, ebben mi a baj? A nehéz helyzet miatt inkább az egyedüllétet választották nekem ez jött le és a csalódás miatt, nehogy érzelmileg labilisan beválasszanak egy olyat aki elől nem csak nekik hanem neked is kellett volna menekülni, ilyen formában így felelősségteljes döntés. Nem ismerjük a hátteret így nehéz választ adni.
De attól hogy távol leszel attól még a gondolat ugyanúgy fog kellemetlenül érinteni bárhogy is van, mert foglalkozol még most is vele. De nem minden helyzetben a menekülés a jó választás, mert van mikor nem látja az ember a fától az erdőt, de van mikor igen.
válasza: válasza: válasza:4-es válaszolóval (kovpet) értek egyet. Szerintem is egyszerűen sajnálja, hogy egy jól fizető, intelligens ügyfelét elveszíti.
Nem kell ennél többet gondolni mögéje!
válasza: válasza: válasza:Egy pszichológus NEM mondhat lesajnáló stílusban ilyet. A terápia célja nem az hogy gyomorideget indikáljunk..
Üdv: egy pszichológus
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!