Szerintetek ez miért van? Nem tudtam elengedni a dolgot?

Édesapám alkoholista volt, miután elváltak anyukámmal olyan volt a kapcsolatunk, hogy időnként mentem, naponta beszéltünk, majd 'eltűnt' fél/1 évre és újra felvettük a kapcsolatot (én hívtam ilyenkor mindig). Mindig én kerestem 1-1 hosszabb kihagyás után, de mindig minden ott folytatódott, ahol abba hagytuk, úgy beszéltünk, mint akik napi kapcsolatban vannak.

6 éve apukám elhunyt, de ezt a mai napig úgy élem meg, hogy csupán megint csak el van tűnve és majd megint hívom. Az első 1-2 évben volt hogy konkrétan felhívtam, de nyilván nem kapcsolható már a száma. A temetőbe csak a temetésen voltam, azóta egyáltalán nem mentem ki, egyszerűen ha oda mennék úgy érezném, hogy újra meghalt és szembesíteni kell magam vele, de ezt valamiért 6. éve kerülöm. Beszélni erről nem igazán tudok, nem tudom hogy kezdjek bele, illetve édesanyámmal ez nem is menne. Szerintetek mi segítene az elfogadásában, mi az ami kimozdítana ebből a 6 évnyi tagadásból?