Amikor külön költöztetek nem éreztétek úgy, hogy minden a ház körül a szülőkre marad, és hogy csak úgy ott hagyjátok őket?

Nagyobb munkákban szokás/érdemes/ildomos segíteni. De felnőtt embereknek el kell bírniuk a saját háztartásukkal. Hozzád sem fog senki napi szinten átjárni felmosni meg mosogatni.

Az, hogy nehezen hajolnak, még nem a világ vége. Ráadásul ha elköltözöl, eggyel kevesebb emberre kell dolgozni.

Akik még képesek az önellátásra, de már nem bírják a nagy házat meg az udvart, kertet, azoknak érdemes kisebbe, lakásba költözni.

Mikor a gyerekeknek saját háztartásuk, családjuk lesz, nem rohangálhatnak el naponta, hogy még a szüleikét is ők intézzék. Ez nem fér bele 24 órába. Képzeld el, hogy hazaérsz a munkából 4-5 órakor, megfőzöl, megcsinálod az épp szükséges takarítást, házimunkát, már este 6-7. A gyerekek azt akarják, hogy foglalkozz velük, de indulnod kell a szüleidhez ágyneműt cserélni meg kapálni. Majd jössz haza 9-re, lefektetni őket, aztán alszol te is. A férjeddel annyit mondtok egymásnak, szia. Ez nem tartható fenn. Éppúgy nem feladatod a háztartásuk vezetésében napi szinten résztvenni, mint nekik a tiédben.

Nem izgatott, nem vagyok a bábjuk, hogy még 30 évesen is velük lakjak, mert ők esetleg ezt vagy azt nem tudnak csinálni.

Eljöttem 23 évesen minden lekiismeret-furdalás nélkül. Köszönik, jól megvannak nélkülem is ;)

En nem aggodnek mert irtad hogy 2 novered is otthon lakik.

Nagyon sok idos ember van aki egyedul el es megis ellatjak magukat 80 evesen is