Hány évesen költöztetek el otthonról?

Én 19 évesen költöztem el, de nem rossz kapcsolat miatt. Szüleim az egész költözésben támogattak. Külföldre mentem tanulni, aztán itt talált rám a szerelem és itt is telepedtem le. Testvérem azt hiszem 27 éves volt, amikor összegyűjtött elég pénzt egy saját lakásra és akkor elköltözött. Szüleim nem szerették volna, ha albérletbe ment volna, mert az kész rablás, otthon nem kellett beszállnia a költségekbe, de cserébe azt a pénzt félretette egy saját lakásra.

Semmi bajom azzal, ha több generáció él együtt. Én személy szerint nem szeretnék a szüleimmel a férjemmel és a gyerekeimmel egy fedél alatt élni, mert szeretek csak a saját kis családommal lenni. Ameddig magam vagyok, addig ez rendben lenne, de gyerekestül, férjestül biztos nem szeretnék szülőkkel élni. Hiába jó a kapcsolatom a szüleimmel, idővel kijönnének olyan konfliktusok, amelyeket különköltözéssel el lehetett volna kerülni.

Ideális kor nincs. Ideális az lenne, hogy befejezed az iskolát, összekaparsz egy kis pénzt és megpróbálsz a saját lábadra állni. Valakinél ez 20 éves korban jön, van akinél meg 30 éves korban.

Mi többgenerációsok vagyunk, mert a család ingatlanjai és a családi vállalkozás is ezt hozták ez volt mindigis életszerű a mi helyzetünkben.

De! 34 évesen vettem külön házat az exemmel laktunk benne 4 évet. 38 évesen eladtam és vissza a nagy közösbe.

18. Masik varosba mentem egyetemre es ott koleszos lettem.

Esetemben nem volt problema, h kijovok e a szuleimmel. (Kesobb se hiszem, hogy lett volna, de nem is koltoztem vissza, mert egyetem utan egybol dolgozni kezdtem es kollegiumban majd alberletekben laktam (masokkal kozosen mindig)). (Otthon volt sajat szobam, segitettem a takaritasban, ha visszamentem volna akkor gondolom mosasban, mosogatasban bevasarlasban es beadtam volna a rezsibe.)

Idealis kor a munkavallalas kezdetetol szamitott fel-2 even belul vagy ha messzire megy az ember felsooktatasi intezmenybe es azzal egyidoben akkor el is koltozik otthonrol.

En nagyon fontosnak erzem, hogy a lenyeg az, hogy amikor mar valaki nem nappali tanulo, akkor magatol kezdjen otthon ugy viselkedni mintha egy felnott lakotars lenne, aki tiszteletben tartja, hogy mas felnott emberek ingatlanat hasznalja es mégha a szulei nem is varnak el semmit, o tegye oda magat es a rezsi raeso reszet is akarja befizetni. Igy a szulok is jobban viszonyulnanak a felnott gyerekkel egyutteleshez.

Kollégium elköltözésnek számít? Mert akkor 14.

Majd egyetemen albérletbe laktam. Utána elhelyezkedtem (nem épp a megszerzett szakmámba) és pár hónapnyi kisebb anyagi kisegítéssel magamat tartottam fenn, és ma már teljesen a saját lábamon állok.

Ugyanezt játszotta el a nővérem. A bátyám egyetem után hazajött, és itthon kezdett el dolgozni. Miután összeszedte a pénzt elment albérletbe lakni egy messzi városba.

Mind a saját lábunkon állunk.

Amúgy különösebb szülői vita nem volt, csak közölték velünk, hogy nem tervezik velünk leélni az öregkorúkat. Persze, bármikor szívesen fogadnak, de ne éljünk otthon.

Talán emiatt a nevelés miatt se tartom jó dolognak, ha több generáció él együtt.

Amint befejeztem a közepiskolát, 19 évesen, a párommal együtt elmentünk másik városba tanulni, neki nem volt jó viszonya a szüleivel, nekem igen. Tanultunk, munkahelyünk lett, albérlet, saját élet, de mégis hirtelen ötlettől vezérelve várandósságom utolsó hónapjaibam visszaköltöztünk szüleimhez. Kezdetben sem volt egyszerű, hát még amikor megszületett a pici, a végére már teljesen kisajátították maguknak..talán még időben dobbantottunk, albérletbe mentünk, de ismét tervezzük, hogy visszamegyünk Budapestre, kell a távolság.

Idealis kort nem tudok mondani, ahogy írtam, 19 évesen elköltöztem, unokanővérem most, 33 évesen is otthon lakik, a párját is oda költöztette, szerintem ők már ott is maradnak.

A több generáció egy házban is olyan, hogy valakinek bejön, valakinek nem. Nekünk nem