Hány évesen költöztetek el otthonról?

21 évesen.

Nem azonnal, akkor kb. egy éve volt normális munkahelyem. A párommal költöztem össze. A szüleimből csak anya van, vele semmi problémánk nem volt. Csak már közös életet akartunk.

26 evesen elkoltoztem kulfoldre a paromhoz es isszehazasodtunk.

Korabban is elkoltoztem volna de egyedul nem lehet jo lakni es penzem se volt sok

20 évesen, majd 1 év múlva visszamentem 3 hónapra. Aztán 2 év múlva ismét 2 hónapra. Majd soha többet.

Apám bántalmazott mindenkit otthon.

Szerintem nincs ideális kor erre. Mindenkinél egyéni helyzet függő. Ha a tanulmányaidat befejezése előtt 3 évvel jót tesz, ha már elkezdesz önállósodni és amikor már dolgozol, külön tudsz élni, az nagyon jó dolog. Ám ma mocsok nehéz megélni egyedül és szinte lehetetlen lakhatáshoz jutni fiatalként. Ezért teljesen más a helyzet. Én még laktam albérletben, ahol 14 000 forint volt rezsivel az összköltség úgy, hogy 120 ezret vittem haza havonta.

Ma 150 000 egy garzon. Az állás, amiben én voltam akkor ma már csak 80 ezret fizet. Nem tudnám megtenni, amit 12 éve megtettem. Tudod, Magyarország jobban teljesít. Csak a megélhetés drágább.

24 voltam. Akartam előbb is volna, de végül akkor sikerült. A párommal akartam összeköltözni de ő meg nem akart egy ideig...

Kb. Ez az ideális a mai helyzeteket tekintve. Ha csak nem egyetemre megy a gyerek messzebbre és ott is marad. Szóval az kb. hamar elköltözik félig meddig.

Minél tovább lakik az ember a szülőkkel, szerintem annál jobban kitolódik a családalapítás is. Meg az egész kapcsolatfejlődés is elmarad ha otthon lakik az ember. Ilyen szempontból pl. nagyon nem előnyös.

Ha nem lett volna a párom akkor, egyedül én sem igen mentem volna el, mert még barátnőm sem volt akivel összecuccolhattam volna egy albiba valahol. Én nem bírom a magányt, egyedül meghülyültem volna.

7-es vagyok. Valószínűleg, mert tudták, hogy nem lesz jó, ha örökké velük maradunk. Anyumék nagyon féltették az önállóságunkat, ezért kerültünk mind kollégiumba, mikor megkezdtük a középsulit.

Szerintem az is közre játszik, hogy anyukám hamar ment férjhez menekülés céljából. Nagyjából emiatt is van az, hogy az első lakásunkat jórészt anyu szülei vették nekünk. Tipikus pénzes nagyszülők, de anyu teljesen más. Család-centrikus, de számára mi vagyunk a család, és nem a szülei. Mai napig rossz a kapcsolatuk. (kapcsolatuk rosszasága ellenére azért kapott házat ajándékba, mert egyedüli gyermek).

Apámnál pont más volt a helyzet, szegényebb környezetből jött, és sokáig élt együtt a kis házukba a szüleivel, nagyszüleivel és unokatesóival. Nagyjából 13-4 éves lehetett, amikor külön költöztek a szüleivel. Ez mind szép és jó, de viszont ekkora a nagybátyám (apám báttya) már külföldön élt és dolgozott. Apám érthetően már csak azért is külön akart költözni, hogy megmutassa, hogy mennyire önálló.

Nagyjából ez a családi történet röviden. Elég bonyolult, tehát lehet nem is tudtam érthetően leírni.