Szerintetek milyen okai lehetnek annak, hogy valakinek a szülei nem támogatják, hogy 30 évesen 9+ évre beüljön az iskolapadba, ha?
Szóval adott egy férfi, aki jelenleg 28 éves…
16 éves kora óta, vagyis 12 éve folyamatosan dolgozik.
Kezdetben volt, hogy csak diákmunkát végzett, meg olyan is volt, hogy nem bejelentetten dolgozott.
De 9 éve dolgozik főállásban, ezalatt 3 alkalommal léptették elő…
Tehát már az alkalmazotti fizetése is a magyar átlagkereset felett van.
Soha nem kellett költenie semmire…
Ezt a szüleinek köszönheti, mert végig eltartották és a fizetése teljes egészét eltehette.
19-20 éves kora között elment egy évre egyetemre, a szülei kérésére, ahol teljesen jól teljesített, annak ellenére hogy részmunkaidőben mellette is dolgozott.
Azért hagyta ott, mert nem tetszett neki és nem akarta, hogyha mondjuk később hagyja ott emiatt, akkor vissza kelljen fizetni az állami ösztöndíjat.
Inkább azt mondta az első évnél, hogy Ő otthagyja ezt a szakot, amit a szülők erősködése miatt választott.
23 évesen elkezdett egy vállalkozást, pontosabban már előtte de nagyon minimális befektetéssel (amit félretett pénzéből állt, természetesen) ekkortájt kezdett jövedelmezni.
Pár évvel később ez már annyira jól jövedelmezett, hogy a KATA keretét majdnem átlépte… Persze voltak szerényebb évek is, de alapvetően jobban keresett a vállalkozásával mint a munkájával.
Úgy, hogy mindössze heti 2 napot kellett vele foglalkoznia…
Viszont valamivel több mint egy éve abbahagyta, kreativitás hiánya miatt… Illetve a munkáját is tervezi otthagyni 30 körül.
Azért csak akkor, mert nemrég pont mielőtt kilépett volna, felajánlották neki a 3. előléptetést és Ő elfogadta, akar ebben a pozícióban is 2 év tapasztalatot, hogyha vissza akar térni egyszer a versenyszférába, akkor minél több tapasztalatot tudjon felmutatni…
Viszont azt találta ki, mivel kezd már kiégni a munkába, és barátnő sem jön neki össze, hogy 30 évesen elmegy egy bölcsész szakra és szeretne egészen a PhD-ig eljutni…
Most anyagilag ott tart, hogy van egy 2 Pestmegyei lakása, melyek messze nem luxus ingatlanok, de mindek kettő ki van adva és bőven van rá kereslet… (Ő a szüleinél él)
Ezen kívül van közel 10 millió forintja bankban és a 79 éves nagypapája vidéki házát is neki ígérték a szülei…
Tehát nem úgy néz ki, hogy anyagi problémái adódhatnának a közel jövőben, főleg hogy abszolút minimalista életet él.
Nem vesz márkás ruhákat és semmilyen felesleges dologra nem költ.
Még okos telefonja sincs, a laptopja 6 éves.
Az egyetlen hobbija az olvasás… De még a könyveket is lekalózkodja és egy több éves, akkoriban legolcsóbb E-book olvasón olvassa.
Szóval tényleg nagyon spórolós.
És üthetné a vasat amíg meleg, gyarapíthatná a vagyonát, de Ő ebbe belefáradt és tanulni szeretne…
Nem azért, hogy azzal jobb karrierhez és magasabb fizetéshez jusson, hanem mert érdekli az adott szak.
Viszont a szülei nagyon ellenzik.
És ez a kérdés, főleg talán szülőkhöz.
Egy ilyen helyzetben miért elemezheti egy szülő az ilyen jellegű ambícióit a fiának?
Ti elleneznétek?
UI:
Nem véletlen az egyes szám harmadik személy, én nem a szóban forgó illető vagyok!
És éppen ezért nem biztos, hogy minden infó stimmel, de a lényegesebb dolgok biztosan…
Megértem az érzéseidet, én is X év munka után kezdtem el egy 9 éves egyetemet (igaz "csak" 24 évesen), mert nem szerettem az aktuális szakmámat. Ha a helyedben lennék, én elkezdeném az egyetemet (én is úgy érzem, hogy magadról beszélsz E/3-ban :D ), a legfontosabb az, hogy olyasmivel foglalkozz ami boldoggá tesz.
Abban viszont igaza van az előttem válaszolóknak, hogy ennyi idősen elég ciki lenne koliban laknod, több esélyed lesz baratnőt találni ha önállóan, a saját lakásodban élsz.
71-es!
Köszi, hogy a kérdésre válaszoltál…
Nos igen, ez a kolis dolog lehet hogy hülyeség…
Belátom.
De szerintem egy elég lényegtelen részlet.
Mert nem akarunk egy "herét" tartani a lakásunkban 40 éves koráig, pl.
Kell nekünk is a nyugalom.
A példabeszéd szerint van saját ingatlanja, húzzon oda, lakjon ott. Van vagyona, élje fel azt. Nem óhajtok se statisztálni, se hathatósan közreműködni abban, hogy egy semmire való bölcsész diplomát szerezzen meg rajtam élősködve. Megteremtette az egzisztenciáját (már ha igaz, ami össze lett itt hordva), önállósodjon!
Az én 24 éves fiam amellett, hogy most fog diplomázni (gondolkodik a mesterképzésen is, de eddig nem látja értelmét), dolgozik, nem is egy helyen, sőt, az egyik munkahely voltaképpen vállalkozásként a résztulajdona.
De emellett még ki akar tanulni egy rendes szakmát is, amivel sokat kereshet (építőipar).
Ahogy tudott, elköltözött otthonról, most lakást bérel, és autót vásárolt. Eszébe nem jutna bármilyen "tanulás", vagy diplomaszerzés címén visszaköltözni hozzánk. Húzósabb vizsgák, stb. előtt azért haza-hazanézett pár napra, mondván, hogy itthon nyugodtabban tud készülni. De maximum ennyi.
Szerintem ez a normális hozzáállás és ez az élet normális rendje.
Meg lett volna a lehetőséged, hogy tanulj, nem 30 évesen kell elkezdeni egy 9 éves egyetemmel.
Persze akkor gondolom, el is várod, hogy anyuciék pénzeljenek...
Egyébként én már eleve nem tűrnélek meg a lakásomban.
30! éves vagy, VAN saját kecód, költözz oda, és ne a szülőkkel tartasd el magad meg rajtuk lógj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!