Mi lehet ennek az oka hogy vagyonosabb családok gyerekei sokkal jobban megtalálják a számításaikat az életben?

Szerintem ez egy olyan spirál, ami ha egyszer beindul, akkor nincs megállás. A diplomás szülők jó eséllyel tájékozódnak, hogy melyik a jó általános iskola, sőt, akár óvoda. Pl egy tíz fős csoportban egy magánoviban, ahol mindenkinek nagyobb figyelem jut, és nyilván érdekük nekik is, hogy a gyerek jól fejlődjön, stb, jobb eséllyel kerül ki a gyerek olvasni, írni tudóan, alap matematika ismerettel, öt meg négy tíz színvonalra gondolok, de mivel ez az első osztály tananyaga is, ez rengeteget számít, hogy ne legyen az elvárásszint sokk, épp elég az új közeg. Ezt persze egy gyerekkel foglalkozó szülő is nyújtani tudja, de ez is feltételezi, hogy a szülőt igenis érdekli már itt, hogy a gyereke hol tart. Aztán nagyon fontos, hogy melyik iskolába megy a gyerek. Azzal megy az idő, hogy Józsika nem érti a szorzótáblát, vagy óra végén jut még idő érdekességekre, esetleg beszélgetni? Fel van ismerve, ha valaki tehetséges? Ha valakit jónak tartanak valamiben, az nagyobb motiváció a fejlődésre, mint ha leostobázzák. Ha a közeg felfelé húz, és általános végére az átlag a legrosszabb esetben is hatvan pontos felvételi, de a tanárok egész felső tagozatban erre készítenek, a nyolcadik osztály első féléve pedig a felkészülésről szól, és a cél a nyolcvan X pont, a szülők, az ismerősök, és a gyerek is erre számít, és mindenkinek van ideje, ereje segíteni az erre való készülődést, ne adj isten írt már egy felvételit hatodikban, negyedikben, és van rutinja, vagy már eleve felvették akkor, és a cél egy még jobb gimnázium, akkor jóval nagyobb az esélye egy tényleg jó helyre való bekerülésre. Itt nem az a kiemelkedő, aki leteszi az alapszintű angol nyelvvizsgát, hanem az, aki esetleg a második nyelvből is, az angol középszint mellé, ne adj isten, van egy felsőfokúja. Nyilván jobb gimiből egyszerűbb jobb érettségit írni, ráadásul megszokott dolog, hogy tanulni kell, az önköltséges képzés is belefér a legtöbb ilyen családban, de az is lehet, hogy a gyerek bekerül az államilag finanszírozottra, és rögtön lehet albérlete esetleg koli helyett, vagy beiratkozhat nyelvtanfolyamra.

Ellenben ha a szülők nem tartják fontosnak, hogy hova jár a gyerek, az osztály lehúzza, és az ötven pontos felvételivel kiemelkedő, na ez az út nem vezet doktorihoz és három beszélt nyelvhez.

Magasabb iskolázottság, tájékozottság, műveltség pedig nyilvánvalóan jobb életszínvonalhoz vezet. Az egyetem és gimnázium alatt megismert szintén céltudatos ismerősi körével az első gyerek nyilván egyszerűbben indít vállalkozást, mint a második, aki hiába lehet akár okosabb is eredendően, ha egyszerűen nem készítették fel az életre.

Én azt látom, hogy az összes gazdag családban megvannak ugyanazok az életkori válságok. Amikor a fiatal nem tudja elkezdeni az életét, nem tudja mit akar, mi akar lenni.

Csak nem mindegy, hogy irányt mutatnak neki, támogatják akár anyagilag, akár lelkileg. Meg nem mindegy, hogy azt kapod mekkora szar vagy és semmi nem lesz belőled.

Azt látom, hogy bárhogy állnak, megkapják a lakást, autót. És nem arról szól az életük, hogy melóznak 10-20 évet, hogy egy kis lyukat vehessenek, hanem 21-on évesen azt mondják, nézzél fiam egy telket, lakást, házat, megvesszük.

Vagy hiába hajtok munkahelyen, maximum megdicsérnek megkapom, hogy milyen jól dolgozom. És ennyi. Aztán úgyis a saját gyereküket teszik be a jó pozíciókba akkor is ha látod, hogy semmi affinitásuk hozzá.

Bocs nem olvastam el minden választ, lehet valaki már írta, de én erről tanultam egyetemen is. Létezik ilyen hogy szegény/gazdag mentalitás. Ez általában tanult, komoly munkával fejleszthető, de a családi példa erős nyomot hagy.

Minél több ponton képviseli valaki a szegény mentalitást, annál valószínűbb, hogy az öngerjesztő gondolataival sikertelen is lesz. A szegények egy problémában az akadályt, nehézséget látják, a gazdag inkább a lehetőséget. A gazdag emberek a másik gazdag ember titkára, sikerének okára kíváncsiak, és ezáltal tanulnak tőle, a szegény ember elkönyveli magában, hogy gazdag csak a bűnöző lehet. És rengeteg egyéb ilyen példa van.

Nekem, ami szintén nagy rádöbbenés volt, miután tudatosan elkezdtem erre figyelni, hogy a szegények szinte sosem gondolnak a bevételeik forrásának növelésére, ha pénzre van szükségük. Mindig csak a meglévő, általában ésszerű kiadásaik csökkentésére gondolnak. Én egy gazdag ismerősömnek mondtam, hogy szükségem lenne kb 100 ezer forintra még pluszban havonta, hogy összejöjjenek a terveim, de a kiadásaimból nem tudok lefaragni. Ő meg teljesen magától rávágta, hogy hát akkor minek erőlködök a spórolással, találjak ki valamit mitől nőne a bevételem. És ez azt hiszed egyszerű, de az emberek döntő többségének ez nem megy. Egyébként nekem is bekattant ott valami, és hirtelen találtam egy új technológiát a szakmámban, amit meg lehetett tanulni, és 3 hónap múlva már 200 ezerrel több volt az alapfizetésem más helyen. Pedig addig is kézenfekvő megoldás volt, de amíg én nem arra fordítottam energiát, hogy a bevételt növeljem, nem változott semmi.

És ezer meg egy ilyen dolog van. Ha valakinek egész életében semmi soha nem jön össze, semmit nem fejlődik, valószínűleg szegény ember felfogása van. Igen, nyilván a családi mintát viszi tovább, de ezen kemény munkával javíthatna, és ez, amit mondasz, nem pénz kérdése.

Kemény munka pl hogy egyetem (vagy bármilyen más tanulás) közben dolgozni is kell. Így önnfentartás közben van esély a fejlődésre és kitörésre.

Nehezítés? Igen. De rengeteg szociális ösztöndíj van, ami bár annyira nem sok, hatalmas segítség lehet. Jó tanulás esetén pedig még több ösztöndíj, így akár meg is lehet belőle élni egy egyetemistának. Van diákhitel stb.

Gazdag szülők gyereke belevág, mert számára ez a normális, de megteheti a szegény szülők gyereke is, csak keményebb munkával jár.

"De rengeteg szociális ösztöndíj van"

Azt tegyük hozzá, itt vannak érdekes dolgok.

Egyik rokonom egyetemén szinte "bemondásra" mentek a dolgok, bejelentették a gyereket a nagyihoz aztán 40-50 ezret kapott.

Nálunk meg olyan papírokat, orvosik igazolásokat, bankszámla kivonatot, minden szart kértek, amit még a bíróság sem kérhetne tőled egy büntetőeljárás során.

És mindezt azért, hogy kapj havi 15-20 ezer Forintot, cserébe rohadt megalázó amikor velem egykorúak vagy fiatalabbak nézegették a bankszámla kivonatunkat, hogy "mire költünk".

Több ismerősöm és én szüleim is úgy voltak vele, hogy rohadjon meg az egész ők nem fognak végigmenni ezen a felesleges és megalázó procedúrán szarod pár 10 ezer Forintért.

A gyakorlati helyek (köztük egyetemi tanáraink helyei is) meg konkrétan egy fillért nem fizettek a gyakornokoknak "a tudás amit adunk többet ér" címszóval. Nyilván a tudás kell és sokat ér, az tény. De kitörölheti vele a gyakornok, ha közben 60-80 ezer egy szoba bérlése, meg 10 ezer a bérlet és még ugyanennyi elmegy csak arra, hogy létezik és inkább elmegy egy sima diákmunkára. Szomorú, hogy ez így megy.

34 vagyok, ez nem külön tudományág, nekünk valamelyik pszichológiai tárgy részanyaga volt az emberek pénzhez való hozzáállása.

Köszönöm kérdező, hogy leírtad a gyári példát, nagyon jól szemlélteti, amire céloztam. A gyári melós egész életében, amíg fiatal volt, valószínűleg nem látott más példát, hogy mire vihetné még, nem járt utána, a szülei sem mondtak neki semmi alternatívát, így ő beleragad a spirálba, hogy a kemény munka az, hogy éhbérért megrohad egy gyárban, és egyik napról a másikra él. Aki nem így él, nem így szenved, mint ő, az már nem is dolgozik igazán vagy nem keményen. Számára minden sikeresebb ember, csak azért sikeresebb, mert "szerencsés" vagy "bűnöző és lopta".

Ugyanez az ember eldönthette volna gyerekként is, hogy tanulni fog, majd felvételizik egyetemre, akár egy gyengébb egyetemre is, egy olyan szakmára, ami keresett, majd elköltözhetett volna egy olyan városba is, ahol több lehetősége is van, végezhetett volna gyakornoki állást, hogy releváns tapasztalata legyen a piacon. De nem tette, talán nem is tudta, hogy kell, és most már valóban jóval nehezebb dolga van, mint fiatalon. De pont ez az a mentális felfogásbeli különbség, amire kérdeztél az elején, hogy miért van az, hogy a szegény ember nem jut ki a saját spiráljából (vagy csak ritkán), a gazdag meg igen. Ez tényleg nem csak a pénzről szól, az egész felfogásuk, a jövőjükhöz, a munkához való viszonyulásuk más, sokkal többször élnek a mostban, mert nem veszik körbe őket hosszú távú tervek (se pénzügyi se semmilyen). Ez értelemszerűen elkezdődik a családi kapcsolaton keresztül, mit hoz otthonról, mit lát a környezetében, és relatív hamar kéne tennie ellene, hogy változtasson rajta. Minél gyengébb képességei vannak valakinek, ez annál nehezebb, mert annál jobban érzelmi oldalról közelíti meg a siker kérdését is, és egy érzelmi berögződésen nagyon nehéz változtatni (pl "aki gazdag csak bűnöző lehet" ergo negatív érzelem a vagyonnal szemben).

És ezek csak adott szempontok, az ember ennél jóval összetettebb, kérdés mennyire szorgalmas, van e tehetsége, meglátja e azt, hogy ő miben jó, mi az amire van piaci kereslet, legyen az szakmunka, egyetemi diploma, egyéni vállalkozás. Ha látja a piaci rést, mer e lépni, kell e hozzá tőke, mit jelent számára a siker, mennyire akar gazdag lenni, érti e azt, hogy mikor érdemes befektetni valamibe, a kapcsolati tőkéjének van e gazdasági értelmében vett értéke, és ha van, fel tudja e használni?

Rengeteg tényező van, ami befolyásolja a sikert, de általában, aki gazdag mentalitással rendelkezik, jóval fogékonyabbá válik ezekre a sikertényezőkre, aki szegény, pedig elszalasztja ezeket a lehetőségeket. Gondolj rá úgy, mintha más szemüvegen keresztül néznék ugyanazt a világot és más szűrő lenne rajta.