Mi lehet ennek az oka hogy vagyonosabb családok gyerekei sokkal jobban megtalálják a számításaikat az életben?

Hozzá vannak szokva, hogy szinte bármit megtehetnek, bármit elérhetnek

Sokszor kevésbé leterheltek mert pl nem kell dolgozniuk a család támogatása miatt, vagy ha igen akkor szülők vállalatában, hogy megtanulják azt később kezelni

Könnyebben mennek el magántanárhoz vagy hasonlokra

De szerintem sokszor ők is áteshetnek a ló túlsó oldalára pl vannak gazdag gyerek akik szinte csak bulizik, nem érdeklik őket semmi kb

De a szülők viselkedés és a környezet is befolyâsoló lehet

Èn szegènysègben èlek ès onnan is indultam...

Szinte mindig csak falakba ütköztem...

Pl jelenleg Anyám nem tudja felvenni a 2. oltást korona vírus ellen, mert dolgozom, nem tudom a kijelölt időben elvinni, mert a felügyeletèt nem tudom megoldani. A család nem segít, a házi orvos nem segít, táppènzre se tudok elmenni, mit tehetnèk??

Ez csak egy a sok lehetetlen dolog közül amivel èvek óta hetente találkozom...

1. ok, a sors

2. Mint írtam az ilyen szegènyebb embereket lenèzi a társadalom, nem segítenek az emberek semmiben, a szomszèdaimnál akik tehetösebbek ilyen gond nem lenne az oltással, hozzájuk mèg házhoz is viszi a vakcinát a házi orvos.

A tehetősebb családoknál a szülőknek tekintèlye van, sok mindent eltudnak intèzni, míg egy csóró emberbe inkább bele rúgnak ès a sors semi segít.

ez annyira jó kérdés, és foglalkoztat mostanában engem, hogy rögtön rákattintottam

nem fűzök hozzá semmi okosságot, csak azért kommentelek, hogy követni tudjam

Én azt látom, a saját ill. a férjem családi hátterét nézve, hogy a csóróknak nincsenek is igazán terveik, vágyaik a jövőre vonatkozóan.

Az, hogy ez a tanult tehetetlenség miatt van, vagy ennyire buták, igénytelenek lennének jobb környezetben is, nem tudom.

Nálunk szerintem ez utóbbi, mert anyám szerint nagyon fent hordom az orrom, mert diplomám van és piszok jól kerestem, már 20 éveimben, anyósom meg azt mondta a férjemnek, hogy minek jár autóval, tán abba született. Ezek apró kis szösszenetek a nyomorult beszólásaikból, csak példának hoztam fel.

Tehát egy ilyen lehúzó közegből, bizony nagy harc és erős személyiség kell a kitöréshez.

A gyerekeink mindent megkapnak, ami a jövőbeli boldogulásukhoz kell. Jó iskolák, nyelvtanulás, különórák, erős egyetemi szakok. Mondjuk erre is megkaptuk géniusz anyós beszólását, hogy nekünk miért nem jó az a körzetes iskola, ahova a férjem és az unokatestvérei jártak? Minek "elitsuli", (egyetemi gyakorlóba járnak, jártak).

Na, most ennyi fąśzságra mit lehet mondani?

Én olyan környezetben nőttem fel, ahol mindenki jómódú volt és egyrészt adott volt, hogy bármit szeretnél tanulni vagy csinálni a szüleid támogatni fognak. Tehát kapásból nincs dilemma, ha egyetemre szeretnél járni, nem vagy kötelezve, hogy egyetem helyett vagy mellett munkát vállalj, tehát ilyen szempontból is sokkal egyszerűbb. Az anyagi biztonság a szülőkről és a gyerekekről is rengeteg stresszt levesz, így mondjuk egy szülő is jobban tud a gyerekre figyelni, terelgetni. Én az egyetemen találkoztam először olyan velem egy korú emberekkel, akik teljesen más háttérrel rendelkeztek és például gondot okozott megvenni minden könyvet, minden évben stressz volt, hogy a koliban tudnak-e maradni, stb. Másrészt sokszor hiányzik az a szülő vagy környezet, aki segít eligazodni, például ismerek olyat, aki évekig azért nem jutott be egyetemre, mert mindig egy egyetem egy szakát jelölte meg, nem magyarázta el neki senki, hogy hogy kell jelentkezni, mennyire lehet, van diákhitel, le lehet újra érettségizni,... Se a szülei, se az iskolatársai nem voltak képben, nem érdekelte őket. Hasonlóan a munkavállalásnál sem magyarázták el neki, hogy hogy kell egy interjúra készülni, milyen szempontokat kell figyelembe venni.

Ha a környezetedben azt látod, hogy mindenki sikeres vagy sikeres lesz, látod a volt iskolatársaid stb, akkor kapásból motiváltabb vagy és ötleteket is meríthetsz mások sikeréből, tehát a szülő és a környezet is irányt mutat neked. Ezzel szemben ha a környezetedben senki sem ambiciózus, senkitől nem látod, hogy merre is kellene menni, mit kell csinálni, hogy sínen legyél.

Igen, tanult tehetetlenség és a hiedelem akadályozza fejben is.

Ha azt szokod meg, a siker idegen és szinte már kellemetlen.

Szerintem nem bonyolult. Az anyagiak nem is fontosak annyira.

Sikeres, boldog szülők = Sikeres, boldog gyerek, majd felnőtt

Sikertelen, boldogtalan szülők = Sikertelen, boldogtalan gyermek, majd felnőtt

És akad kevés kivétel, amikor sikertelen szülő ellenére a gyereknek mégis sikerül megtörnie a "negatív" mintákat.

Ha az általános iskolai osztálytársaimnak az életére (akiknek ismertem a szüleit) vagy magamra emlékezek vissza, akkor igazából ez nagyon-nagyon igaz. A mai napon a legsikeresebb emberek azok az osztálytársaim lettek, akiknek a legsikeresebbek is voltak a szüleik akkor (ezek az osztálytársaim ma már külföldön élnek, van üzletvezető, mérnök stb. - és még csak 25-26 évesek!).

Nekem például szerencsétlen szüleim voltak nagyon, én is ugyanolyan szerencsétlen lettem, és ezen nehéz változtatni, ezeket a hozott mintákat szerintem nagyon nehéz megváltoztatni, de nem lehetetlen.