Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? Mennyire értitek meg egymást?

Szia!

Hú, pont ugyanígy érzek :( Sajnos mostanában brutál sokat veszekszek velük, megjegyzem nem én kezdeményezem. Mániáukká vált a sértegetés, amire mindig visszaszólok, egyszerűen nem bírom megállni, bár talán nem is baj, legalább tudják, hogy érzek én. Csak az a baj, hogy aztán mindig óriási pofon/ütés a vége. Annyira szeretném, hogy vége legyen ennek, őszíntén bevallom az öngyilkosság is eszembe jutott már. Persze, tökmindegy, az a pillanat heve. Nagyon sokat sírok miattuk. Vagyis igazából főképpen anya miatt. Az a baj, hogy én vagyok a hülye kamasz igen, oké megértem. De az, hogy meg se hallgatnak.. Anya tényleg isszonyatos, neki tényleg minden az, hogy engem kritizáljon, de olyan dolgokkal amik a legjobban fájnak. Direkt. Széttanulom az agyam, edzésre és zeneórára járok, mindent megteszek, hogy a maximálist nyújtsam, nem vagyok divat pojáca, se igénytelen...nem tudom mi bajuk velem. Apa anyát védi, meg nagyrészt ott sincs amikor sérteget, úgyhogy mindig mondja, hogy szegény anya, nem ezt érdemli. Igen, csak nem tudja milyen velem. Én ismerem az igazi énjét. Nagyon rossz, hogy nekem sosincs saját gondolatom, apa leint, anya meg még lázítja pluszba. Alig várom, hogy elköltözzek...:(

Nekem anyammal jonak mondhato,habar az allando mindennapos tobb oras beszelgeteseivel igen leszed energiavsl meg amikor mondja a magaet.Azert merges vagyok ra hogy az atengedett penzt amit hitelt felvettem,azt elkoltotte,es a sajat koltsegeimet nagyreszt magam kell megoldjam mashogyan.Es az valahol faj mikor hozzam vagja h nem csinalok semmit,holott szettanulom az agyam,csinalom a dolgokat neki is,ahogy tudom.

Apammal eleg szar,mindig haboruzik,semmit nem segit.

Varom mar,hogy legyen sajat,teljes eletem,mikor ezt felhozom anyamnak,rogton hozzamvagja h "miert azt hiszed nekem van?"

Ebbol mit szursz le kerdezo?

Semmilyen. Apám egy autokratikus egyéniség volt (de ez csak halála után tudatosult bennem).

Anyám pedig egyrészt becsicskult a házasságban, másrészt a saját frusztrációit igyekezett ránk tolni a tesómmal. Tesóm kisétált belőle, és sz...rik bele (külföld), én pedig tartom a két lépés távolságot anyámmal. Most már közeledne, de nekem nincs rá igényem.

Semennyire XD

Apám még okés is. Nem ért meg, de elfogadja, hogy nekem ez meg az a fontos, nem az ami nekik és támogat. Még ha ő maga hülyeségnek is tartja azokat amik engem érdekelnek, nem szól bele.

Anyám... Ő mindent mindig jobban tud, azt hogy hogyan kéne élnem, mi kéne, hogy érdekeljen, mire kéne költenem.

Egy hónap múlva házasodom össze párommal, anyám akarja megmondani, mi hogy legyen, milyen és mennyi. Közölte, hogy ha nem olyan lesz, amilyennek ő akarja, akkor el sem jön. Közöltem vele, hogy akkor majd faterral küldök a tortából XD