Szüleim nem értenek meg és nem szeretnek,mit tudnék tenni? 17/f

Itt nem erről van szó,hogy nem kaptam névnapomra Ipadet tőlük meg ehhez hasonlók. Nem erről van szó,mindent megadnak/megadtak nekem,ezért hálás is vagyok.De van az iskola.Röviden megfogalmazva,van egy szorongás jelenség nálam,ami rám jön/rám jött mindig az iskolában.Ez miatt előfordult,hogy haza jöttem inkább,mivel nem bírtam ott lenni olyan szinten rosszul éreztem magam.Eleinte nem vették fel a dolgot,de ahogy gyakoribb lett nekik is elegük volt.Mindig ordibáltak velem és természetesen én kaptam meg a "Lógós csavargó hülyegyerek" levét is,meg hogy,hogy van az,hogy nem bírom ki..közben nem tehettem róla/tehetek róla,úgy tesznek mintha direkt csináltam volna.

Jelenleg javult a helyzet,iskolába rám szokott jönni,de tudom kezelni és kibírom az iskolában,ezzel már komolyabban nincs gond.Illetve sok mindenből álltam bukásra,feltudtam ezeket javítani,már nem állok belőlük bukásra,viszont ha kapnék egy egyest,lehet visszaesnék és év végére nem bírnám kijavítani.Ma pedig sok mindenből írtunk volna,amik nem sikerültek volna fényesen,nem ez volt szándékomban,de jobb is,hogy akkor ma itthon maradtam.

Ma volt egy kis hasmenésem,mindig a wc-re rohantam...ezt elmeséltem anyámnak és kérdeztem tőle,hogy most az egyszer nem-e maradhatnék itthon és képzelhetitek mi történt.Megkezdődött a fesztivál,hogy már megint kezdem,csak lógni akarok így-úgy..az elején nem engedte meg,hogy itthon maradjak,ezután elegem lett és megmondtam neki,hogy jól van,akkor megyek iskolába,még,ha az arcomról a hús málik le mondom,akkor is elmegyek,mert azt hiszed direkt csinálom.Öltöztem is,de mondta,hogy akkor ne menjek,mert,ha bemegyek iskolába becsúszik a sok egyes és megbukok ne adj Isten,és nem lesz kedve végig hallgatni a cirkuszt,hogy megbukok-e vagy sem meg majd,hogy megint teletanuljam magam a kettesekért.Tehát inkább maradjak itthon,mert nem lesz kedve ezeket végigtűrni.

Döntöttem,itthon maradtam.Jelenleg nagyon ideges,apám munka után fog hazajönni (anyám nem dolgozik,mivel nem régiben bővült a család ugye)és nem lesz kedvem majd tőle is megkapni a leb*szást,ordibáljon velem meg,hogy azzal zsaroljon,hogy kiírat az iskolából,mert mindig ezzel jön.Miért nem lehet engem megérteni vagy és miért kell mindig bennem a hibát keresni?Nem csak az,hogy az én életem (habár anyám szerint apám is így van vele,mert idegileg ki van és már nem érdekli őt,de ebben csak reménykedek,hogy ne szidjon le),de voltak hasonló dolgok és megoldottam őket,akkor miről van szó?

Elhiszem nekik is irritáló,de miért engem kell leszidni meg velem kiszúrni meg ordibálni velem?

Meg a másik,iskola után a barátaimmal szoktam lenni egy parkban,suli után mindig lemegyünk,mint minden velem egykorú.De ezt én nem tehetem meg,mert ő szerintük mégis ezt hogy képzelem,hogy én haza se jövök,de egyből csavargok,ők meg betegre aggódják magukat miattam,mert most 1 órára lenéztem a haverokkal,azt se mindig,van,amikor simán haza megyek.Múlthéten is egy héten tán kétszer ha kint voltam,többi idő alatt tanultam.Nem tudom mi olyan eget rengető dolog van.Mobilnetem nincsen,iskolában van netem ezért megtudtunk egyezni,hogy ha lemegyek a barátaimmal,akkor írjak nekik először.Nem értem miért kell velem így bánni.

Még ez engem nem is érdekel,ha kell ki nem teszem a lábamat a városba,de nekem semmi kedvem,ahhoz,hogy leordítsanak meg,hogy érzelmileg zsaroljanak engem.

Mit tudtok tanácsolni?