Miért ilyen velem a nevelőapukám?

10 év alatt csak lett olyan a viszonyotok hogy rákérdezz, nem?

Miért vágsz fejeket ha ott vagyok?

Vagy

Valami bajod van velem hogy nem akarsz egy szobában lenni velem?

Esetleg anyukádtól is megkérdezheted, hátha ő tudja.

Itt vagy Kérdező? Vagy elaludtál és csak holnap nézed meg a válaszokat?

Esetleg sikerült leülni beszélgetni? Mert ha igen, akkor várjuk a visszajelzést többen is!

Majd írd meg, hogy mi volt! Mi szurkolunk, hogy rendeződjenek a dolgaitok!

Anyukád dolga lenne ezt megkérdezni tőle - nagy kár, hogy nem teszi :(

Ha vagy olyan merész, te is szembesítheted a nevelőapádat (nem kéne apunak nevezned - nem az!) abban a pillanatban, ahogy valamit csinál, kérdés formájában, pl Valami rosszat mondtam? Nem tetszik, hogy bent vagyok a szobában? Erre persze támadólag fog tagadni, de ha ezt 10-szer megcsinálod egymás után, minden egyes alkalommal, akkor el fog oda jutni, hogy már nem tagadhatja le. Ha meg nekiáll tagadni, te folytatod, hogy "Mert hogy úgy láttam, gúnyos arcot vágsz." Vagy: "Csak mert hogy kimész a szobából, mikor én bejöttem." Rövidesen abbahagyja ezt a passzív-agresszív stílust (olvass utána, mi az), mert látja, hogy nem félsz tőle. Persze nem irigyellek a helyzetért, nem normális. Anyukádnak kéne tudatosítania benne, hogy ti ketten egy csomag vagytok, és ő kell neki, akkor ahhoz ott vagy te is, ha nem tetszik, el lehet menni.

Te jó Ég! Hajnali háromnegyed négykor válaszoltál - nem aludtál egész éjjel egyáltalán?!

Nyugtass meg minket, hogy nem rendszeres dolog ez nálad! Nem szabad rászokni a kialvatlanságra a szervezetednek!

Ha nagyon sokat foglalkozott Veled egészen kicsi korodban az sem mindig jelenthet jót - főleg, ha többet, mint anyukáddal.

Nem molesztált szexuálisan? De az sem kizárt persze, hogy akkor jó szándékkal volt. Te tudod csak, ha visszaemlékszel...