Hogyan kezeljem ezt? Mit mondjak/csináljak?
Figyelt kérdés
Sziasztok! Az a helyzet, hogy kb 2 éve vannak emésztési problémáim, de egy éve lett komolyabb a helyzet. Úgy érzem, hogy magamra vagyok hagyva. Anyukám nagyon elbagatellizálja az egészet, ha próbálok erről beszélni, akkor rögtön ideges lesz, és mindig ellenzi, hogy orvoshoz forduljak. Néhány vizsgálaton túl vagyok, de közel sem mindenen, az eddigi leletek negatívak, de a tüneteim nem múlnak, és már nagyon megkeserítik a mindennapokat. Folyamatosan fel vagyok fúvódva, nagyon nyálkás székletem van ősz óta, voltam férges (amikor a saját szemével látta, komolyan vette, és sikerült feliratni gyógyszert). Suliba járok, és borzasztó a komfortérzetem, olyan a hasam mint egy 6 hónapos terhesnek, folyamatosan feszül, fáj, jönne ki a levegő. A székelési szokásaim teljesen felborultak. Megkértem, hogy vegyen nekem probiotikumot, azt szedtem, a zsebpénzemből vettem degasint, most azt is szedem. El vagyok keseredve, hogy nem múlik el, Anya látta rajtam délután, kérdezte hogy mi a baj. Nem akartam neki megmondani, mert tudtam, hogy veszekedés lesz, de addig kérdezgetett amíg meg nem mondtam, hogy még mindig a puffadás. Erre jött a szokásos, hogy "fejezzem be, belelovalom magam, másnak sokkal rosszabb, van aki kemoterápián van" stb, mire mondtam hogy direkt ezért nem akartam válaszolni, mert nem vesz komolyan. És akkor elkezdtünk vitatkozni, közben mondtam egy olyat, hogy ő ezzel egyáltalán nem foglalkozik, erre totál elborult az agya és nekem rontott, tudtam, hogy még akar ütni, vagy megtépni a hajam, direkt védekeztem, mire még agresszívabb lett és meg is ütött többször. Utána pedig idegesen kiabálva sírt, hogy ő fizeti nekem a probiotikumot, ő fizette ki a laktóz/glutén/Chron teszteket, és ne merjem azt mondani, hogy nem foglalkozik vele. Ilyenkor mindig félelmet kelt, fenyeget, ellentmondást nem tűrő. Hálás vagyok ezekért, tudom, hogy sokaknál nem ez a természetes, viszont ő nem látja azt, hogy az emésztési problémáim kivizsgálandóak lennének. Én tudom, hogy ezek valaminek a tünetei, és utána szeretnék járni, mert nem múlnak el, de ő úgy tekint rájuk, hogy ezek vannak és kész, kicsit kellemetlenek. Nem ez az első eset, hogy megütött, sokszor előfordult már. De 19 éves vagyok, és tudom, hogy ez nincs rendjén. Tisztelettudó vagyok és mindig a tudtára adom, hogy mennyire szeretem. Egyébként ő is, nagyon jó a kapcsolatunk, de ilyenkor kételkedem abban, hogy egy anyának így kéne kezelnie a dolgokat. Nem azt kérdezi, hogy miért érzem azt, hogy nem foglalkozik az emésztési bajaimmal, és hogy miért mondom ezt, mitől érezném magam máshogy, hanem nekem ront és fizikailag vezeti le rajtam a dühét. Ha legközelebb beszélünk, mit mondjak neki? Hogy miért nincs rendben az, hogy 19 éves létemre megüt? Hogyan érveljek? Iszonyatosan bánt az egész. Hozzáteszem, hogy apukámmal sz*r a kapcsolatom, meg amúgy vele mindenkinek. Plusz nem minden betegségemet kezeli így, például az asztmámmal meg a többivel sokat foglalkozik, visz kontrollra, stb.2021. máj. 18. 18:13
21/22 anonim válasza:
Szerintem ne meseljetek mar be neki hogy fals tunetei vannak. Az nem jelent semmit hogy még nem találták meg az okot. Barmi lehet, es nem szabad elbagatelizalni.
22/22 anonim válasza:
Senki nem mondta, hogy fals tünetei vannak, de ezek jellemzően pont onnan tünetek, amik erre utalnak. Nincs vérzés, nincs fájdalom, semmi szervi elváltozás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!