Mut csináljak, hogy anyám végre normális emberként kezeljen?18

Folyamatosan mindenbe bele akar szólni, minden apróságra emlékeztet, ha lehetősége van rá, pedig tudja, hogy tök felesleges, mert azelőtt nélküle is meg tudtam oldani. Ha ezt szépen, higgadtan megmondom neki, hogy erre nincs semmi szükség, akkor ő rögtön ordibálni kezd, semmi értelmes ellenérvet nem tud mondani, csak kiabál, hogy én feleselek, meg grimaszolok. Csak hogy illusztráljam, hogy mennyire nem normális az anyám viselkedése, leírom, hogy tegnap mi miatt ordibált velem.

A matek házit mindigis leadtam a határidőn belül, de ez a tanárnak nem tetszett, mondván, hogy állítólag túl későn adom le, ezért kitalálta, hogy csak nekem este nyolcig le kell adnom, különben egyest ad. Ezt én tegnap előtt hirtelen felindulásból elmeséltem anyának, mert nagyon felbosszantott a tanár üzenete, és ő volt legközelebb, akinek panaszkodhattam erről a kivételes bánásmódról. Én meg minden nap megyek mamámhoz délután(miután anya hazaér, mivel neki van kulcsa mamához), és a tanár nem óra után adta fel a házit, hanem egy órával óra vége után, ami pont akkor van, amikor indultam. És anyám amikor hazaért megkérdezte, hogy leadtam-e már a matekházit. Én úgy voltam vele, hogy majd mamánál csinálom meg, és majd ha hazaérek elküldöm, mert hét után egy picivel erek haza,nyolcig bőven lesz időm elküldeni a házit. (Ugye mamánál nincs internet, ezért küldtem itthonról.) A fotót messengeren már akkor megcsináltam a háziról, amikor kész lett, csak annyi kellett, hogy a telóm csatlakozzon az itthoni wi-fire és a tanár abban a pillanatban még is kapja az üzenetet.

Hazaértem, anyám elmondta, hogy küldjem el a házit, én letudtam azzal, hogy megkértem normálisan, ne beszéljünk már erről. Aztán ő elmondta megint, hogy küldjem már el, én megint letudtam annyival, hogy ne beszéljünk már erről. Aztán anyám harmadjára is elmondta, hogy küldjem már el a házit, én megint letudtam annyival hogy ne beszéljünk már róla. Ez a három emlékeztetés egyébként 15 percen belül történt. Anyám a harmadikat már nem hagyta annyiban, hanem elkezdett velem kiabálni,hogy miért nem adom már le a házit, vagy mondom meg neki, hogy már leadtam. Én meg teljesen higgadtan megmondtam, hogy eddig digitális oktatás alatt minden házit le tudtam adni határidő alatt, nem felejtettem el, az emlékeztetői nélkül eddig is megvoltam, most is megleszek, ha meg mégis elfelejtem az sem az ő problémája, meg amúgy is meg tudom oldani egyedül. Ezt nem tudtam egybe felsorolni, mert mindig közbevágott olyanokkal, hogy ne feleseljek, meg ne grimaszlojak, tehát a szokásos semmi észérv. Amikor mondtam, hogy de egyedül is meg tudom oldani, akkor azzal jött, hogy majd kikötteti az internetet, és majd megnézi, hogy oldom meg a digitális oktatást. Beteges amit művel.

És egyébként ismerem anyámat, tudom milyen, és nem azért figyelmeztet, mert annyira jót akar. Mindenbe bele akar szólni, megmondani, hogy mit mikor csináljak, és csak azért figyelmeztet a dolgokról, hogy ha egyszer véletlenül valamit elfelejtek, akkor felhozhatja egy ilyen felesleges emlékeztetőnél, hogy de szükség van rá, mert ekkor meg ekkor elfelejtettem valamit. Véleményem mellette nem lehet, mert az feleselés meg grimasz, és különben is csak vele akarok ellenkezni, vagy a mártírkodós verzió az, hogy rosszat akarok neki. Tehát azért nem mondtam meg neki az elején, hogy mi van a házimmal, mert tudom, hogy nem jószándékból kérdezte. (Csak hogy még egy dolgot hozzáfűzzek, az a kérdés, amiben az iskolapszichológushoz háráson van a vita, azt is én írtam ki.) És azért próbáltam nem megmondani neki, hátha akkor majd felfogja, hogy 18 vagyok, nem 8, szellemileg sem vagyok sérült, hogy mindenről figyelmeztetnie kelljen, de tökre nem az jött össze. Költözni igyekszem minél előbb, de az elkövetkező másfél évben gimi alatt esélytelen. Viszont jó lenne ha addig is normális emberként lennék kezelve, és nem úgy, mint valami defektes egyén, akin legális uralkodni.

Mit javasoltok ennek érdekében?