Szerintetek nekem van igazam, vagy én vagyok a hibás?

Szóval hétfőn lesz a szülenapom, én már évek óta mondom hogy nem kell semmi, azt sem szeretem, hogyha felköszöntenek...

Nem vagyok jóban a nagyszüleimmel, ugyanis szerintem nem normális dolgokat csinálnak néha, és bár mivel szeretnék objektív lenni így fogalmazok hogy “szerintem”, de azét elég komoly meggyőződésem, hogy ez így van.

Ennek oka például az, hogy rendre kifejezték gyerekkoromban (14-17), hogy én alkoholista leszek és nőverő, meg minden ilyesmi, csupán azért mert nem ment jól a suli...

Mivel ez akkoriban nagyon rosszul esett, ezért még rosszabbul ment, többek között ennek hatására, mert sokszor ez járt a fejemben hogy miért állnak így hozzám, akkor is amikor mással kellett volna foglalkoznom.

Egyébként felnőttként is havonta egyszer iszom egy sört, maximum és sosem ütöttem meg senkit, sem férfit sem nőt...

Nem igazán van oka senkinek ilyet feltételezni rólam, ezt egyébként pszichoterápián is mondták már nekem.

18. éves koromban, -a születésnapomon- pedig a nagyszüleim elmentek egy emberhez vendégségbe és az Ő születésnapját ünnepelték (ugyanakkor volt neki), majd ezt később újságolták nekem, anélkül hogy tudták volna hogy nekem is aznap van...

Azzal, hogy nekem is aznap van, nem szembesítettem/szembesítették Őket.

És azzal nem is volt bajom, hogy nem ünnepeltek, hiszen nem szeretem, csak azzal volt a baj, hogy láthatóan nem tudták hogy aznap van.

Olyan is volt nagyon sokszor, hogy nem tudták megmondani, hogy hány éves vagyok...

Egyszer az egyikük hallottam, hogy a nevemet is elfelejtette, az egyik unokaöccse nevén hivatkozott rám, telefonon egy barátjának.

És ez mindig így volt igazából, gyerekkoromban is, szóval nem a koruk miatt ilyenek...

Ha valamit rosszul csináltam, rögtön hívták a rokonokat telefonon és mindenkinek elpanaszolták hogy milyen szörnyű vagyok, de ha valamit jól, akkor arról nem értesítettek senkit.

Szó szerint megaláztak emberi mivoltomban egy csomó alkalommal...

Amikor 10 éves koromban anyám eladta a házát és elköltöztünk, akkor a nagypapám nem tudom hogy miért de kivágta emiatt a hisztériát...

Amikor 14 éves koromban onnan is elköltöztünk, sajnos rossz anyagi körülmények miatt és amikor ezt elmondta anyám a nagyszüleimnek (majd elment onnan, én pedig ott maradtam egész napra), akkor még durvábban hisztériázott egész nap a nagypapám, hogy ez milyen ciki lesz a rokonok és ismerősök előtt (az Ő ismerősei között, akiket amúgy mi nem is ismerünk)...

Most pár hónapja megint elköltöztünk, egy erősen felújítandó házba, amit majd felújítunk idővel, de még annyira nem tudtuk elkezdeni...

(Igen, még itthon lakom, nincs anyagi keretem költözésre, egyelőre)

Ezt a nagyszüleim még nem is tudják.

Én pedig kb. 2 éve csak nagyon felületesen tartom velük a kapcsolatot, ilyen évi 1-2 találkozással kb.

A kérdést pedig azért írtam ki, mert anyám most meghívta Őket a szülenapomra, és nem szólt róla (nem is akart), mivel TUDTA hogy nem örülnék neki... Igen, így hívta meg Őket.

Ráadásul nem ismertette velük azt sem, hogy elköltöztünk, úgy akarja/akarta Őket idehozni, hogy ez “meglepetésként” érje Őket...

Kívül van egy csomó repedés a falon, stb.

Nagyon kiakadnának a szülei a ház láttán és itt veszekednének, én ebben biztos vagyok.

Mivel közben meg tudtam, hogy ide hívta Őket, én próbáltam anyámnak megmagyarázni, hogy nem véletlen, hogy megszakítottam velük a kapcsolatot (konkrétan nem vesznek emberszámba és mindig kötegszenek)... És feltettem a kérdést, hogy miért kell pont a születésnapomra idehívni Őket.

Érvet azt nem kaptam, viszont veszekedés lett belőle és az lett a vége, hogy akkor “nem lesz szülenapom” (nem is kértem, sőt) és mivel rendelt már tortát, így azt a nagyszüleimmel fogja elfogyasztani és itthon sem lesz...

Előttük meg gondolom az lesz előadva, hogy miattam “nem jöhettek” hozzánk mert én nem engedtem, de biztos vagyok benne hogy a költözés az így nem lesz megemlítve...

Pedig amúgy elég nagy szerepe van az egésznek abba, hogy nem akarom hogy ide jöjjenek.

Illetve nem mondtam, hogy ne jöjjenek, viszont azt mondtam, hogyha jönnek, akkor én elmegyek.

És nem zsarolási céllal. Nekem nem jelentene akkora problémát, hogy elmenjek addig amíg itt vannak, csak ugye valószínűleg akkor is veszekedés lenne...

De én már eldöntöttem, hogy nem akarom a nagyszüleimmel tartani a kapcsolatot, mert nekem nem hiányzik, hogy amikor egy gyilkosságról beszámolnak a hírekben akkor ilyen megjegyzéseket halljak, hogy “sajnos valószínűleg Te is ide fogsz jutni egyszer, bezzeg ha hallgattál volna ránk és rendesen tanultál volna”.

Mert tényleg ilyeneket csinálnak...

Meg 15 évesen volt, hogy egyszer számon kértek rajtam, hogy miért nem dolgozom iskola mellett, amikor jogilag diákmunkát is csak 16 éves kortól lehet/lehetett vállalni...

Én azt gondolom, hogy felnőtt emberként, 22 évesen, jogom van eldönteni, hogy kivel szeretném tartani a kapcsolatot és ezt anyámnak sincs joga eldönteni helyettem, akkor sem ha még az Ő házában lakom.

Mert lehetséges amúgy, hogy nem lenne vita és ki tudnánk bírni 2-3 órát enélkül, de nekem már az eleve rosszul esik, hogyha itt meg kell játszanom magam és ennyi idő nagyon sok nekem, ha le kell nyelnem mindent...

Nem kell semmi a születésnapomra senkitől, de nem értem hogy miért kéne szét stresszelnem magam pont aznap.

Én annyit szeretnék, hogy nyugtom legyen...

És tudja anyám, hogy ez az egész milyen negatívan érint, el is ismerte hogy azért nem szólt, mert akkor elrontottam volna a megtervezett programot.

Szerintetek igazam van, vagy tényleg én lehetek a hibás és most jogosan mérges rám az anyám?