Miért mindig én vagyok a hülye a hibás?

Kedves eddigi válaszolók. A probléma itt nem abból áll, hogy önállótlan a kedves kérdező, vagy életképtelen, hanem az, hogy az édesanyja megalázza őt ok nélkül és hozott egy példát az esetre. Ugyanis itt az anyuka hibája van kivetítve a kérdezőre, felelőségre vonva érte, jogtalanul.

"Ennyitől,kiborulsz ? Mi lesz veled az életben ?" - Nem gondolnám, hogy egy családon belül kéne megtanulnia a kérdezőnek, milyen is a "nagybetűs élet". Egy családnak támogatónak, szeretőnek kell lennie, ahol pont az ilyen viszontagságokat pihenheti ki az ember. Nagyon komoly lelki trauma az, ha nincs egy biztonságos közeg az ember számára, ahol jól érezze magát, nem kell elhidegülnie és félnie, mikor bántják, feltöltődhet.

Bár ebben az esetben az is lehet, hogy a kérdező válaszát "ott volt csak ki kellett volna nyitni" az anyuka szemtelenségnek dekódolta, és védve magát és a pozícióját elkezdte hárítani a felelőséget.

Kérdezőnek írom: szerintem próbáld meg megbeszélni vele, hogy bánt téged az, hogy megaláz és tisztázd, hogy nem vádalkozni szerettél volna, szimplán egy félreértés történt, amit rosszul kommunikáltatok le. Kérj tőle bocsánatot, nyiss felé, és mondd el, hogy számodra sem volt kellemes a helyzet és beutazni feleslegesen sem volt a legkényelmesebb. Nem hinném, hogy anyukád rossz szándékból csinálná ezt, csak nem beszéltek közös nyelvet.

Igen, a kérdező már maga is tudta volna és ezek után intézni is fogja a dolgait. Ebben igaza van az eddigi válaszadóknak.

DE!! Ha én hibázok, vagy hibáztam bármiben is, akkor nem kezdtem el mentegetőzni, hogy mennyi fele áll a fejem, hanem bevallottam, hogy hibáztam és bocsánatot kértem. A szülő reagálása ebből a szempontból nem helyes. Az embernek a mai világban főleg meg kell tanulnia azt, hogy milyen a teherbíró készsége, egyszerre hány dologra tud figyelni. Sajnos ilyen ez a felgyorsult világ.

Kérdező, ne szomorodj el, próbálj anyukádnak ott segíteni ahol tudsz, támogasd. Nagyon stresszes dolog dolgozni, csekkeket fizetni, rohangálni jobbra-balra minden apró-cseprő ügyért. Az ember néha ezért nem úgy reagál le dolgokat, nem úgy beszél a szeretteivel, ahogy illendő lenne és megbántunk másokat. Ezzel együtt kell élni és neked is meg kell tanulnod, hogy ha szembe jön egy probléma, akkor nem sírni kell, hanem megoldani. Ha pedig nem sikerül megoldani, akkor be kell azt vallani, nem áthárítani másra a felelősséget.

Hajrá! :)