Érvek amellett, hogy a szüleim elengedjenek érettségi utáni házibuliba?

Erről van egy érdekes történetem.

Szóval, annak idején engem se engedtek a szüleim sehova. Házibuliba, barátaimnál ottalvás, semmi ilyesmi (alkoholista és drogos leszek, nem fogok a tanulásra koncentrálni és hasonló intelligens észérvek). Először 16 évesen szöktem ki éjszaka, amikor már mindketten aludtak. Kertesházban éltünk és simán kimásztam az ablakon (persze, ha panelban laktok ez nem fog működni), elmentem a házibuliba és berúgtam mint egy bajor vaddisznó. Másnap egyenesen mentem melóba (nyílván lezuhanyoztam meg ilyenek), ők elég későn keltek és gyakran már nem voltam otthon mire ők felkeltek. Ez megtörtént mégegyszer, harmadik alkalommal viszont rajtakaptak ahogy megyek ki. Kérdezték, hogy én meg mi a búbánatot csinálok, én pedig a meghökkenésemben rávágtam, hogy megyek beb*szni. Nagyon durván kiakadtak, napokig csesztettek és szándékosan rosszkedvet okoztak nekem. Elmebetegnek neveztek és pszichológushoz küldtek (ennek egyébként nagyon örülök mert elég sokat segített a pszichoterápia). Amúgy csak iskolában a szünetekben iszogattunk néha. Aztán egy szép napon 18 éves lettem, és mondtam nekik hogy szeretném megünnepelni. Mondták hogy ez teljesen rendben van, menjünk el valahova kirándulni (???) a barátaimmal, és érjek haza 8-ra. Én mondtam nekik, hogy jó, ez egy jó ötlet, megbeszélem velük.

Meg is beszéltem velük hogy elmegyünk kocsmába. Úgy döntöttem, hogy megmondom a szüleimnek, végülis mi baj lehet, már 18 éves vagyok. Megmondtam nekik hogy megyünk ünnepelni egy bárba (az a hely jóérzéssel sem nevezhető bárnak), természetesen nagyon durván kiakadtak és ordibálni kezdtek, én pedig mondtam nekik, én pedig ezen feldühödve rákontráztam azzal hogy "és be fogunk rúgni mint az állat". Ezzel fogtam és kimentem az ajtón, aznap egy barátomnál aludtam, másnap pedig elmentünk a kocsmába. Annak a másnapján lehányt pólóval talaj másnaposan mentem haza.

Amikor fogadtak, mondták hogy ebben a házban én nem lakhatok többet. Én mondtam nekik, hogy "nektek is boldog szülinapot b*zdmeg", aztán lezuhanyoztam és elmentem melóba. Azon a nyáron elköltöztem koleszba, aztán pár év múlva meg albérletbe. Addig mondtam nekik hogyha ők ettől jó szülőnek érzik magukat akkor rakjanak ki, csak azért mert azt csináltam mint minden normális korombeli. Éreztem hogy utálnak érte.

Annyira fájdalmasan nagy hülyeség ez az egész, de most már vicces visszagondolni rá.

Menj el te is, ha majd 20 év múlva visszagondolsz erre a pillanatra, azt fogod csak megbánni ha otthonmaradsz és nem szállsz szembe a szüleid mérhetetlen baromságával.

Megmondod nekik, hogy már kipróbáltad az összes létező drogot a világon, a májad bizonyítottan bírja a strapát, félholtan is hazatalálsz mint már erre volt példa, és a fél ország amúgy is megdugott már, nincs mitől félniük.

És még csak nem is hazudnál.